Difference between revisions 16767062 and 16922876 on huwiki

{{kiemelt}}
{{Azonosíthatatlan források}}

{{Életrajzíró infobox
|név=Homérosz
|kép=Homer British Museum.jpg
|képaláírás = 
|képméret=200px             = Homérosz
|kép             = Homer British Museum.jpg
|képméret        = 220px
|képaláírás      = Homérosz a [[British Museum]]ban
<!--Élete-->
|születési név   = <!-- Wikidatából -->
|születési dátuma = [[i. e. 8. század]]
|születési helye   = születési helye ismeretlen<ref>Az ókori hagyomány szerint hét város versengett a költő szülővárosának címéért (Szmirna, Rodosz, Kolofon, Szalamisz, Kiosz, Argosz, Athéné).</ref>
|halál dátuma    = [[i. e. 8. század]]
|halál helye     = halálozási helye ismeretlen
|sírhely         = 
|nemzetiség      = görög
|szülei          = 
|házastársa      = 
|gyerekek        = 
|rokonai         = 
<!--Munkássága-->
|írói álnév      = 
|műfaj           = [[eposz]]
|irányzat        = 
|periódus        = 
|első mű         = 
|fő mű           =''[[Iliasz]], [[Odüsszeia]]''
|kiadó           = 
|díjak           = 
|behatás         = 
|kihatás         = az egész európai irodalomra
|weboldal        = <!--http:// nélkül, Wikidatából is-->
|aláírás         = <!-- Wikidatából -->
|megjegyzés      = 
|wikicommons    = <!-- Wikidatából -->⏎
}}
⏎
⏎
'''Homérosz''' ([[Ógörög nyelv|görögül]] {{politonális|Ὅμηρος}}, [[Latin nyelv|latinul]] ''Homeros, Homerus,'' régiesen ''Homér;'' [[i. e. 8. század]]?) [[Görögország|görög]] költő. A Homérosz nevét viselő két nagy költemény, az [[Iliasz]] és az [[Odüsszeia]] az [[i. e. 8. század]]ból való. Arról, hogy e két mű valóban Homérosz nevű költőtől származik-e, vagy hogy élt-e egyáltalán Homérosz – akit a monda vaknak hisz és akinek bölcsőjéért már az ókorban is hét város versengett – több mint másfél évszázada vitatkoznak a tudósok.

Az ókori hellászi gondolkodók szerint a mitológiát Homérosz és a nála két évtizeddel fiatalabb [[Hésziodosz]] teremtette meg. A [[Trója|trójai mondakör]] Homéroszig legalább négy-öt évszázadon át élt a görög nép emlékezetében. Homérosznál régebbi írott forrást azonban az ókori görög irodalomban nem találunk.<ref>Nem ismeretes más régebbi írott szöveg, kivéve az A. J. Evans, a krétai Knósszosz – „Minósz palotája” – feltárása során, majd 1939-ben C. W. Blegen a nyugat görögországi Plüszoszban való ásatások során előkerült agyagtáblákig, amelyek azonban nem tartalmaztak irodalmi jellegű szöveget.</ref> A homéroszi [[eposz]]ok az [[ógörög nyelv]] [[epikus dialektus]]ának első képviselői.

Homérosz [[eposz]]aiban nemcsak olimposzi derűvel körülvett [[isten]]ekről olvashatunk, de megtaláljuk az áldozatok bemutatásának részleteit is. Ez a homéroszi realizmus szükségszerű követelménye, hiszen e nélkül az élet ábrázolása nem lenne teljes. Homérosz számára az istenek világa nem a vallás szigorú előírásainak rendje, inkább a vallástól egyre inkább elkülönülő [[mítosz]]nak a képzeletet felszabadító játékossága: természet és társadalom valóságainak legmagasabb fokú költői általánosítása [[antropomorfizmus]]sal ötvözve.

== Élete ==

Életéről semmi bizonyosat nem tudunk (tulajdonképpen még azt sem, hogy valós, történelmi személy volt-e egyáltalán). Már az [[ókor]]ban legendák sora övezte, így számos város hirdette, hogy a költő ott született. Első ismert életrajzait az ókorban írták, de bármily terjedelmesek is ezek, inkább az [[i. e. 7. század|i. e. 7.]]– [[i. e. 6. század]]i énekmondótípus általános jellemzései, mintsem Homérosz hiteles életrajzai, noha később többen is megpróbálták a költő életét e művek alapján rekonstruálni. A legismertebb és legterjedelmesebb ilyen mű [[Pszeudo-Hérodotosz]] munkája, illetve az ''[[Agón Homéru kai Hésziodu]]'' (Homérosz és [[Hésziodosz]] versengése) című munka.

== A homéroszi eposz ==
Az [[ión]] eposz ma egyet jelent Homérosz eposzaival. A Balkán-félszigeten lezajlott nagy népmozgás, az úgynevezett [[dór vándorlás]] nyomán Kis-Ázsia nyugati partjainak középső szakaszán számos (menekült) ión gyarmat alakult. Ezekben született az ión költészet páratlanul nagyszerű reneszánsza, melynek napjainkra fennmaradt legrégebbi bizonysága a homéroszi eposz. „Lovagi” költészet ez, az ión nemesség köreinek készült, a családalapító, nemzetségalapító hősöket és azok tetteit, mondásait ünnepli. Tárgyukat, témájukat – például a „homéroszi” [[Thébaisz]] a labdakidák thébai mondakörét – a művek részben a korábbi nemzetségi viszályokból, a kis-ázsiai parti térség birtoklásáért folytatott harcokból merítették.

Ezek között a történetek között különösen nagy népszerűségnek örvendett a [[trójai mondakör]], a [[Szkamandrosz]] síkságon fekvő ősrégi vár, [[Trója]] vagy Iliosz körül szövődő történetek, melyben az aiol hős [[Akhilleusz]] sorsa összefonódik [[Mükéné]] régi uralkodócsaládjáéval, az [[atreidák]]éval. Az ellenfél oldalán találhatunk néhány nemgörög nevet, amilyen például Trójáé kapásból, fellegváráé, [[Pergamosz]]é, királyáé, [[Priamosz]]é és fiáé, [[Parisz]]é, akinek azután van egy görög neve is, az Alexandrosz. Más nevek, például [[Hektór]]é, [[Andromakhé]]é és [[Asztüanax]]é egyértelműen [[beszélő név|beszélő nevek]], és mint ilyenek, alkalmasint költői találmány mindegyik.

Több hős és hősnő eredetileg az isteni szférához tartozhatott, onnan „süllyedtek le” a hérosziba, de a költő ennek szemmel láthatólag nincs tudatában. A legnyilvánvalóbb eset [[Helené]] maga: apja [[Zeusz]], anyja [[Léda (mitológia)|Léda]], a [[dioszkuroszok]] nővére; [[Spárta|Spártában]] szent platánfája volt; [[Rodosz (sziget)|Rhodoszon]] faistennőként tisztelték, és kultusza volt [[Therapnai]]ban is. Talán minószi [[vegetációs]] istennő lehetett eredeti formájában. Akhilleusznak is isteni jellege lehetett eredetileg, neve egyértelműen [[Akhelóosz]] folyóistenével rokon, és a Homéroszon kívüli mondaforrások szerint sérthetetlen, mint a germán mondavilág [[Siegfried]]je, és halála után [[Thetisz]] [[Leuké]] szigetére viszi, ahol kultusza is van.

Ahogy a német [[Nibelung-ének]]ben [[Brünhilde]], a [[walkür]] és a [[Baldur]] istenhez hasonlító Siegfried történeti személyek, akik a burgundok királya, [[Gunther burgund király|Gunther]], és a hun király Etzel-[[Attila hun király|Attila]] mellett állnak, úgy az ión eposzban is történeti és mitikus elemek keverednek. Egyike a legfontosabb és legérdekesebb figuráknak, [[Odüsszeusz]] (az eposzon kívül inkább [[Olüsszeusz]] néven említik) eredetileg leginkább afféle kalandor mesehős lehetett, akinek a személye körül mindenféle tengeri kaland és később a hazatérési történet ([[nosztosz]]) összefonódott. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a személye nem tartozott eredetileg a [[hérosz]]ok szférájához.

=== Történeti háttér ===

Homérosztól leginkább két főművét, az [[Iliasz]]t és az [[Odüsszeia|Odüsszeiát]] ismerjük. Mindkettő a [[trójai mondakör]] része: az Iliasz a [[trója]]i háborút meséli el, az Odüsszeia a háború következményeit és a harcokra emlékezést. Mükéné és Trója hosszan tartó kapcsolatát és végül háborúját Homérosz azzal jellemzi, hogy a Tróját ostromló görög seregek fővezérének [[Agamemnón]]t, Mükéné királyát mondja. A legújabb nyelvészeti kutatások Homérosz nyelvezetében is igen sok mükénéi elemet tártak fel. A háború emlékét őrző szájhagyomány később a különböző görög törzsek leszármazási mondáival is bővült, ezek jelentősége abban állt, hogy a közös, hős elődök tudata erősítette a nemzetiségi összetartozás érzését. Ahogy a genealógiai ének megőrizte a nemzetiségi rend emlékét, úgy őrizte meg később a trójai mondakör is a görög társadalom fejlődésének korábbi szakaszait.

Homérosz történelemszemlélete kétsíkú: egyfelől az általa mitikus-történeti múltba állított események korának felidézése, másfelől az e felidézés mögül minduntalan előbukkanó homéroszi jelenkor, amelynek talán legszebb példája az Iliasz 18. énekében [[Akhilleusz]] pajzsának leírása, amelyben a békésen folyó emberi munka nyilvánvalóan nem a háború korát idézi. Lényegében e kettős szemléletből adódik az Akhilleusz személyének előtérbe állításakor keletkezett probléma: eredetileg Akhilleusz története nem volt a trójai mondakör szerves része. A meglehetősen önkényes motívumválasztást az indokolhatta, hogy szerepelnek benne olyan genealogikusmonda-elemek, amelyek az Iliaszt hallgató előkelőségek hősi dicsőségét támasztották alá.

=== Iliasz ===
[[Fájl:Beginning Iliad.svg|bélyegkép|jobbra|420px|Az Iliasz eredeti kezdősorai]]

{{bővebben|Iliasz}}
Az eposz indítása több szempontból is szokatlan: a trójai mondakör hagyományos időrendi menetét nem veszi át, hanem csupán a háború utolsó évét és annak is csupán egyetlen eseményét – Akhilleusz haragját – énekli meg 24 fejezetre tagolódó 16&nbsp;000 hexameterben úgy, hogy utalásokban az előzményeket és a következményeket is érzékelteti. A mindenképpen egyéni koncepcióra valló [[in medias res]] technikának már [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] is nagy elismeréssel adózott az „Ars poetica” című művében: szerinte Homérosz költői nagyságát bizonyítja az, hogy a történetet nem „Léda tojásain” kezdi (azaz a történet mitikus magvának legelső motívumán). A költői szabadság nem csupán ebben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy elhagyja a mondaanyagból mindazt, amire nincs szüksége.

=== Odüsszeia ===
{{bővebben|Odüsszeia}}
{{idézet 2|
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott,<br />s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,<br />sok nép városait s eszejárását kitanulta,<br />s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szívében,<br />menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.<br />Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:<br />mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,<br />balgák: fölfalták Hüperión Éeliosznak<br />barmait, és hazatértük napját ő elorozta.<br />Istennő, Zeusz lánya, beszélj minékünk is ezekből.|Odüsszeia, I,1–10, az eposz [[invokáció]]ja (Fordította: [[Devecseri Gábor]])}}

Az Odüsszeia egy szintén 24 fejezetre tagolt, 12110 hexameterből álló eposz, az Iliasz folytatása. A műben a háború következményei és a pusztítás utóhatásai bontakoznak ki az Iliaszban még nem hangsúlyos szerepű [[Odüsszeusz]] személyes sorsában.

A mű felfogásában alapvető különbségek találhatóak, eltér a két különböző emberideál, Akhilleusz és Odüsszeusz jelleme, az emberi sorsszerűségről vallott felfogás is. Az Odüsszeia eszményképe a vitézsége mellett leleményességével is érvényesülő Odüsszeusz. Ez egyben egy új kor küszöbét is jelentette. Mindezek a jellemzők arra is mutatnak, hogy Homérosz az Iliasztól eltérő közönségnek szánhatta művét. Míg az Iliasz a múltbeli események felé fordult, az Odüsszeia ideálja a korabeli görög valóságban gyökerezett. Az Odüsszeia célközönsége kevésbé lehetett arisztokratikus, mint az Iliaszé, így érthető, hogy a műben itt-ott a korabeli arisztokrácia kritikája is teret nyer, erre az egyik legszebb példa a kérők viselkedésének leírása. A műben a népi epika varázsos és mesés vonásai (varázslónők, óriások, átváltozások stb.) is megjelennek.

=== Az eposzok hagyományozása ===

Mivel mindkét eposz eleinte szájhagyomány útján terjedt, illetve a két Homérosznak tulajdonított eposz között jelentős [[filológia]]i jellegű különbségek fedezhetőek fel, a Homérosz-kritika egyik legvitatottabb területe az, hogy létezett-e egyáltalán Homérosz mint egyetlen, történelmi személy, vagy pedig csak legenda, továbbá, hogy hogyan rögzítették írásba a két művet, ki és miért tette ezt, mennyire hitelesek a szövegek mint egészek, egyetlen ember munkája volt-e az írásba foglalás vagy többé. E kérdésekre végleges feleletet eddig nem sikerült adni.

Az [[i. e. 4. század]]ban már volt olyan felfogás, amely szerint az i. e. 6. században [[Peiszisztratosz athéni türannosz|Peiszisztratosz]] [[athén]]i türannosz belehamisított a szövegbe. E felfogást a [[Megara (attikai)|megarai]] [[Dieukhidasz]] képviselte. Az [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i filológusok közt is volt kettő, [[Xenón]] és [[Hellanikosz (grammatikus)|Hellanikosz]], akik szerint az Iliasz és az Odüsszeia két különböző költő műve, ezért korukban őket „khórizontesz”-nak, elválasztóknak nevezték. E korból vannak az első részletesebb adataink arra, hogy Peiszisztratosz tevékenységét elsősorban az addig szétszórt költemények összegyűjtésében és írásba foglalásában látták (lásd: [[Peiszisztratoszi redakció]]).

Csak sokkal később, a [[17. század]] derekán vonta kétségbe először d'Aubignac Homérosz létezését: véleménye szerint az eredetileg önálló költeményeket nem Peiszisztratosz egyesítette, hanem a [[spárta]]i [[Lükurgosz (spártai arkhón)|Lükurgosz]]. Nem sokkal később az [[Olaszország|olasz]] Giovanni Vico [[1725]]-ben az ógörög népköltészet jelképét látta Homéroszban. Az [[Anglia|angol]] Wood Homéroszt az ógörög [[Osszián]]ként képzelte el. A döntő szót a [[Németország|német]] [[Friedrich August Wolf|F. A. Wolf]] mondta ki híres ''Prolegomena ad Homerum'' című, [[1795]]-ben megjelentetett munkájában. Nem tagadta Homérosz létezését, de neki csupán egyes dalokat tulajdonított, amelyeket csak később, az írás megismerése után iratott le és egészíttetett ki Peiszisztratosz. Wolf elmélete után a filológusok több úton indultak tovább: az egyik, az úgynevezett kisdalelmélet, amelyet a német Lachmann alapozott meg [[1837]]-ben. Eszerint az Iliasz önálló, udvari v. nemesi dalnokok ([[rhapsodos]]ok) által szerzett, szájhagyomány és éneklés útján terjedő kisdalokból az azonos téma alapján magától állt össze.

A másik irányzat a szintén német Hermanntól eredt, ezt mag- vagy bővülési elméletnek szokás hívni. Eszerint egykor létezett egy „Ős-Iliasz”, s az idők során ez a mag bővült. Komolyabb előrelépés az amerikai Millmann Parry fellépése után történt, ő – előbb a homéroszi nyelvet, majd a délszláv folklórt tanulmányozva – felismerte, hogy az eleven szájhagyománynak sajátos stílusa van: ismétlődő helyzetekre ismétlődő leírást használ. E formulák beillenek a vers bizonyos helyére, így megkönnyítve az előadás közbeni fogalmazást. Parry az ismétlődő jelzőket, kifejezéseket értelmezve bizonyította be, hogy a homéroszi eposzok önálló orális költői alkotások, s oly korban keletkeztek, amikor a költő valahányszor előadta, bizonyos mértékben át is alakította a művét. Ez az elmélet sem nyert teljes körű elfogadást. Parry tanítványa, az angol A. B. Lord szerint Homérosz orális költő volt ugyan, ám műveit diktálta.

== Homéroszi himnuszok ==
{{bővebben|Homéroszi himnuszok}}
A szöveghagyományozás számos, Homérosznak tulajdonított költeményt is a költő művei közt tart nyilván. Ezek nem mindegyike tekinthető hitelesnek. E himnuszok az [[i. e. 8. század]]ban és az [[i. e. 4. század]]ban keletkezhettek. A himnuszok gyűjteménye 6 hosszabb és 27 rövidebb darabból áll, van közöttük csupán pár sorból álló is. Gyűjteménybe foglalásuk idejét pontosan nem ismerjük, az első olyan adat, amely a már összeállított himnuszgyűjteményre utal, az [[i. e. 1. század]]ból származik.

A legidősebbnek az i. e. 8. századi keletkezésűnek tartott, 293 soros nagy Aphrodité-himnuszt tartják a filológusok. Ez a himnusz egy áhítatos hangú bevezetés után az istennő egyik kalandját meséli el. A nagy Aphrodité-himnuszt szépen egészíti ki a kis Aphrodité-himnusz, amely az istennőt a kagylóból kikelve, [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] szigete felé közeledve festi le, amely sziget az ókorban az istennő fő kultuszhelye volt.

A 495 soros nagy [[Démétér]]-himnusz [[Perszephoné]] elrablásának és anyjához való visszatérésének történetét meséli el úgy, hogy követi az [[eleusziszi misztériumok]] menetét. A himnusz a homéroszi istenvilágtól távol maradó Démétérnek a kultusz középpontjába állításával egyértelművé teszi, hogy a himnusz közönsége és a misztériumok résztvevői nem voltak azonosak a homéroszi eposzok közönségével.

Az 546 soros [[Apollón]]-himnusz egységes himnuszként szerepel a gyűjteményben, noha két, egymástól jól elkülöníthető részből áll: a költemény szerzője két, különféle hátterű Apollón-himnuszt kapcsolt össze. Az 1-178. sorig terjedő úgynevezett [[délosz]]i himnusz a korábbi, feltehetőleg az i. e. 8. századból való, míg a 179. sortól kezdődő [[püthó]]i himnusz [[i. e. 6. század]]i keltezésű. A déloszi himnusz az istennek Délosz szigetéhez kapcsolódását magyarázza el.

A gyűjtemény legterjedelmesebb darabja az 580 soros [[Hermész]]-himnusz, ez egyben a nagy himnuszok közül a legfiatalabb, keletkezése az [[i. e. 6. század]]ra tehető. A himnusz mitikus cselekménye erősen mesejellegű. Megfogalmazásában és hangvételében igen közel áll [[Szophoklész]] szatírjátékához, a Nyomszimatolókhoz, amely töredékesen maradt fenn, és ugyanezt a történetet meséli el.

A nagy himnuszok legrövidebbike a [[Dionüszosz]]-himnusz, amely nem csupán terjedelmében, hanem szerkezetében is átmenetet képvisel a hosszú és a rövid himnuszok közt. A hosszabbakról megállapítható, hogy egy-egy isten kultuszlegendáját, illetve életének egy epizódját mesélik el. A Dionüszosz-himnusz cselekménye egyetlen isteni kinyilatkoztatás az isten jellemét apró cselekménymozzanatokra bontó feldolgozásban.

A rövidebb himnuszok terjedelme igen eltérő, néhány sortól egész ötven sorig. Felépítésükben kötelező formai elem a bevezetés, a himnusz témájának rövid kifejtése, valamint a záróformula, amelyben a dalnok megígéri, hogy máskor is zeng éneket az adott istenségről. Az istenek külső és belső tulajdonságainak bemutatása valójában egy lírikus előhang lehetett, amelyet a hosszabb költemények előtt esetleg a magát a hosszabb himnuszt eléneklő költő adott elő.

== Egyéb művei ==
A fentieken kívül az ókori hagyomány Homérosznak tulajdonít egy sor más, ránk sajnos leginkább töredékesen fennmaradt művet is. Az [[epikus ciklus]] tagjai közül a [[Thébaisz]]t, az [[Epigonoi]]t, a [[Küpria|Küpriát]], a [[Nosztoi]]t, egyes későbbi források az egész ciklust, azonkívül az [[Amphiareo exelaszia|Amphiareo exelasziát]], az [[Oikhaliasz halószisz]]t. Szintén az ő művei közé sorolják a két szatirikus eposzt, a [[Margitész]]t és a [[Batrakhomüomakhia|Batrakhomüomakhiát]] (magyar címe: Békaegérharc) is.

Kiemelendő az a néhány [[epigramma]], amelyet a [[Hérodotosz]] neve alatt fennmaradt, ám nem tőle származó életrajzban találunk (Pszeudo-Hérodotosz). Ez a tizenhét költemény részben az életrajz elbeszélte helyzetekből adódó versek, részben pedig a Homérosz életével kapcsolatba hozott, neki tulajdonított folklorisztikus alkotások. Ilyen elsősorban a Kaminosz és az Eireszióné. A költemények nyelvezete, verselése arra utal, hogy régi énekmondói alkotások, ám az, hogy valóban Homérosz munkái-e, mára eldönthetetlen.

== Hatása a világirodalomra ==

Homérosz műveinek hatása a világirodalomra felmérhetetlen. „Egész Hellaszt nevelte ez a költő”, írja róla [[Platón]]. A legtöbb hellén területen (és mindenképp Athénban)  az Iliász és Odüsszeia megismertetése - a „nyelv- és irodalomtanító” (grammatisztész) által - részét képezte a gyermekek, illetve a műveltséget igénylő pályákra készülő ifjak (szónokok, tisztviselők) oktatásának,<ref>Pukánszky-Németh: ''[http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/02.02.html Neveléstörténet]''.</ref> alapműveltségnek és a hellén identitás egyik<!--vsz "egyik" nélkül is helyes lenne--> központi elemének számított.

A filológia, mint tudomány igazából Homérosz műveinek tanulmányozásával indult meg. A [[Római Birodalom|római]] irodalom kezdetét [[Livius Andronicus]] Odüsszeia-fordításától szokták számítani. A [[középkor]] [[görög nyelv|görögül]] nem tudó századaiban nem olvasták, [[Dante Alighieri]] legfeljebb egy rossz [[latin nyelv|latin]] összefoglalás, az úgynevezett „Ilias latina” ismerete nyomán nevezte a legnagyobb költőnek. Igazi újrafelfedezése a [[reneszánsz]] korára tehető, ahogy egyre többen kísérleteztek latinra fordításával. Első [[magyarország]]i fordítója – aki még latinra fordította – [[Janus Pannonius]] volt, aki Diomédész és Glaukosz találkozását ültette át. Később kissé háttérbe szorult, [[Julius Caesar Scaliger]] már messze Vergilius mögé sorolta „Poetika” című munkájában. Angliában népszerűsége töretlen volt, ahol e korban készültek a később [[John Keats]]ra nagy hatást gyakorló [[George Chapman]]-féle fordítások. Híres fordításaival [[Alexander Pope]] erősen a maga korának ízlésére szabta át Homéroszt. Németországban [[Johann Wolfgang von Goethe]] volt Homérosz legnagyobb csodálója. Magyarországon a figyelem a [[19. század]] elején fordult első ízben Homérosz felé, leginkább [[Kazinczy Ferenc]] és köre hatására. Az első teljes [[magyar nyelv]]ű homéroszi eposz, az Iliasz [[1827]]-ben jelent meg, [[Vályi Nagy Ferenc]] tolmácsolásában. Később számtalan átdolgozása, fordítása jelent meg Homérosz munkáinak magyarul, az egyik legszebb [[Devecseri Gábor]] munkája.

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Források ==
* {{VIL|4|572–580}}

== Szakirodalom ==
* {{ÓkNagy|94–95}}
* ''Homérosz összes művei'', Budapest, Gondolat, 1967
* [[Devecseri Gábor]]: ''Kalauz Homéroszhoz'', Budapest, Szépirodalmi, 1974
* Karsai György: ''Homérosz – Odüsszeia'', Budapest, Talentum, 2002
* Émile Mireaux: ''Mindennapi élet Homérosz korában'', Budapest, Gondolat, 1962
* '''Moses I. Finley: The World of Odysseus''' (London, 1954; 1957)
* magyar nyelvű kiadás:
* M. I. Finley: Odüsszeusz világa (Bp., Európa Kk. 1985.)
* [[Karsai György]]: Homérosz: Iliász. Akkord Kiadó, Budapest, 1998. 80.p. [[Talentum műelemzések]] sorozat.
* [[Karsai György]]: Homérosz: Odüsszeia. Akkord Kiadó, Budapest, 1998. 85.p. [[Talentum műelemzések]] sorozat.
* Pierre Carlier: Homere ˙Paris, Ed. Fayard, 1991)
* Pierre Vidal-Naquet: Le monde d'Homere (Paris, Ed. Perrin, 2000)

== További információk ==
{{wikiforrásszerző}}
{{commonskat|Homeros}}
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/homerosz/iliasz/html/index.htm Iliasz (teljes szöveg)]
* [http://mek.oszk.hu/03300/03319 Iliasz (hangoskönyv)]
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/homerosz/odusszea/html/index.htm Odüsszeia (teljes szöveg)]
* [http://mek.oszk.hu/03300/03320 Odüsszeia (hangoskönyv)]
* [http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm?3,108,palyakep/vilag/Homerosz.htm Fazekas. hu, Homérosz]
* [http://www.literatura.hu/irok/okor/homerosz/homerosz.htm Literatura.hu, Homérosz]
* [http://www.gpc.edu/~shale/humanities/literature/world_literature/homer.html Collection of Homer-related links]
* [http://www.ellopos.net/elpenor/greek-language.asp Greek lessons based on Homer] {{en}}
* [http://www.ellopos.net/elpenor/lessons/pharr.asp Clyde Pharr, Homer and the study of Greek] {{en}}
* [http://moly.hu/szerzok/homerosz A szerző adatlapja a Molyon]

{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|ókor||Irodalom}}

{{DEFAULTSORT:Homerosz}}
[[Kategória:Ókori görög eposzköltők]]