Revision 11853036 of "Porhories" on huwiki

{{nincs forrás}}
{{lektor}}

A porhoriesek (vagy pohorjesek, magyarosan porhajasok) egy szlovén-szlovák közös történelmű, máig vitatott eredetű népcsoport. Jelenleg a közép-szlovákiai Nyitra várostól északra élnek. Ez az igen kevert etnikum a szlovéniai Pohorje hegység északi lejtőin alakult ki, nevüket is arról kapták (pohorješov=pohorjei). Jellemzőek náluk az ún. porhajas-jelenség tünetei.

== Történelem ==

A pohorjesek történelme egészen a Kr. utáni 8. századra nyúlik vissza, amikor karantán és illyr törzsek egyesültek a mai Szlovéniához tartozó Celjei-síkságon és kialakult az akkor még Dolenjska egészét meghatározó horska-nyelvjárás, amelynek csupán legészakibb változata maradt fenn, amelyet korábban egy külön hegyi nyelvnek tekintettek. Az erős latin hatásra egy rendkívül aktív vallásgyakorló nemzetté alakultak. A horvátokkal feltételezhetően rokon történelmük, sőt, vélhető az, hogy a 10. században a Horvát Királyság ellenőrzése alatt álltak. Ugyanis eredetmondáikban fennmaradt egy Tislav (ejtsd: Tiszláv) király, aki nem más, mint I. Tomislav, Horvátország 925-ben megkoronázott királya lehetett.

A 17. század közepén a török portyák már súrolták Celje környékét, s arra késztették az ott élő szlovén-jellegű népet, a pohorjeseket, hogy felhúzódjanak a Pohorje hegység erdők nyújtotta védelmébe. Fennmaradt írásokból tudjuk, hogy 1628 és 1639 között valóban megcserélődött a Száva mente lapályos részének lakossága.

A Pohorje hegység északi részén megtelepedett szlovénok sajátos kultúrát alakítottak ki. Erdei zárt falvakban laktak, falvaikat erdei ösvények kötötték össze egymással.

Falvaikat azonban - egyelőre megmagyarázhatatlan okból - 1670 körül elhagyták. Még ma is felfedezhető néhány völgyben az elhagyott települések nyoma, sőt pár falu újjánépesült. Ugyan semmi sem maradt fönn, de annyi bizonyos, hogy a Pohorje északi részének lakossága a 17. sz. végén elmenekült. Érdekes, hogy éppen ekkor jelentkezik egy új, betelepülő idegen szláv nyelvvel bíró lakosság Nyitra környékén, pontosabban az Inóc, a Tribecs hegységek déli lejtőin, néhol a Vág mentén is. Ezekben a falvakban mai napig fennmaradtak legendák, amelyek arról beszélnek, hogy az őseik messzi vidéken éltek, ahol egy nap elsötétedett (1681-ben napfogyatkozás volt Mariborban) és óriási vihar támadt. A szél elfújta, az eső elmosta a házaikat és a menekülésre késztette őket, mire egy fényes csillagot láttak meg, amit követni kezdtek.

A Pohorje népe Nyugat-Magyarországon keresztül jutott el a Nyitra megyébe, ahol a helyi szlovákokkal és magyarokkal elvegyültek. Egyes vélemények szerint a szlovén behatásoknak köszönhetően alakult ki a szlovák nemzet. Néhányan százezrekről beszélnek, azonban az akkori lakossági viszonyok becslése alapján nem lehettek többen 20.000-nél. Jelenleg a [[Nyitra (folyó)|Nyitra folyó]] völgyében, [[Bán (település)|Bán]]-[[Bebrava]] térségében, és néhol a [[Vág (folyó)|Vág]] mellett, az Inóc déli lejtőin a mai napig egy sajátos akcentusú, magát szlovenjci-nek nevező népcsoport lakik. Számuk jelenleg 5-7.000-re tehető. Letelepülések során nagy elmagyarosodásnak indultak, jellegzetes magyarbarát öntudattal bírtak.

Jelenleg a Nyitra folyó völgyében élő emberekről biztossággal megállapítható, hogy az általános szlovákságtól idegen jegyeket hordoznak magukon, antropológiai értelemben is.

== Visszatérés a szülőföldre ==

A szlovejncik (porhajasok) kapcsolata fennmaradt a mai napig a szülőfölddel. 1689-ben pár ezren közülük vélhetőleg visszaköltöztek a [[Dráva]] melletti Pohorje-vidékre. A [[Lovrenc na Pohorju]] községhez tartozó [[Fala]] községet egészen biztosan ők hozták létre, ahol a Dráva partján papneveldét létesítettek. Rövid ideig állt fenn a [[Pro Haias Sancti]] szerzetesrend. Az 1694-ben elkészült épületet 1705-ben a Dráva áradása elmosta, a papok megfulladtak a vízben, vagy elmenekültek{{forr}}.

Számos további magyar eredetű településnév található e részen, mint [[Ruta (település)|Ruta]] (Rút), [[Puščava]] (Apósfalva), [[Recenjak]] (Récelak), [[Log]] (Lóg).

== Rokonítás ==

A Pohorje északi lejtőin élő pohories nép és a Nyitrától északra lakó pohorjesek közti rokonságot először szlovák kutatók fedezték fel, akik arra a megállapításra jutottak, hogy a szlovák nép kialakulásában a szlovénok bevándorlásának nagy szerepe volt. Ez azonban rávilágított volna arra, hogy a szlovák nemzet csak a 18. században alakult ki, s megdöntötte volna a Nagy-Morva-eszményképet, ezért felső nyomásra a szlovák történészek visszavonták publikációikat.
Magyar kutatók is foglalkoztak az esettel, így Kiszely István is, aki szerint a pohoriesek hunok leszármazottjai lehettek, akiket elszlávosítottak.

Tény, hogy a mai Nyitra-környéki porhajasok és a Maribor körüli pohoriesek között számos hasonló vezetéknevet találunk. Előfordul szlovák részen a Porhajaš, Szlovéniában a Pohorjaš, hasonlóképpen a Kovieč-Kovijč, Nebojslanka-Nebojska, Nikolić-Mikolič, Chranec-Hraneš.

Nyitra környékén nagyon gyakori a Porhajas vezetéknév, s mindkét terület nyelvjárása sokban megegyezik.

== Porhajas-jelenség ==

A porhajas-jelenség (porhajas-szindróma) egy, a pohorjes népcsoport körében tapasztalható szélsőséges antropogén mutáció, amely okait a tudomány a népcsoport hirtelen, erőteljes keveredésére vezeti vissza. Ti. a porhoriesek a szlovén hegyi apófalvakban igen belterjes nép voltak, s amikor a Nyitra vármegyei területre érkeztek, a hirtelen keveredés különféle elváltozásokat, fejlődésbeli rendellenességeket hozott ki.

A szindróma jelenleg is gyakori, a lakosság kb. 0,78-2,11%-át érinti (!), különösen azokban a falvakban számottevő, amelyeknek népe a 17. században nagyrészt kicserélődött.

A porhajas-szindrómában szenvedőkre jellemző a fizikai gyengeség, a testi fogyaték, testtartási problémák. A porhajas-jelenség magába foglalja a vizelettartási gondokat is. Az egyik legsúlyosabb lelki idegállapot-romlásnak tartják angol kutatók.

A 19. századból fennmaradtak szörnyszülött gyermekekről szóló történetek. Némelyek láb nélküli emberekről, szőrös csecsemőkről és 3 kezű torzszülöttekről beszélnek. Régebben a torzszülötteket elűzték, s vélhetően ezért is nevezték az Inóc erdősségeit egy időben Retten-erdőnek, ugyanis azt állat módjára élő száműzött szörny-emberek lakták.

== Forrás ==
* http://www.lovrenc.si

[[Kategória:Néprajz]]
[[Kategória:Népek]]