Élt egyszer egy tapasztalt, régi remete, aki a Lótusz szútra rajongója volt, az Atago-hegyen, Kiótótól északnyugatra. Bár sohasem hagyta el a kunyhóját, nem éhezett, mert egy vadász, aki a közelben lakott, és nagyon tisztelte, gyakran hozott neki ételt.
A vadász egyszer hosszabb ideig nem tűnt fel. Amikor megjelent egy zsák szárított rizzsel, a szerzetes elmondta , hogy már nagyon aggódott. Ezután mesélt a vadásznak valami olyan csodálatos dologról, ami vele esett meg.
- Talán azért történt, mert olyan nagy tiszteletben tartom a szútrát már évek óta. Nem tudom, miért - mondta - , de minden éjjel idejár Fugen bodhiszattva a fehér elefántján. Maradj itt ma éjjel, és imádd velem együtt!
A vadászatra olyan mély benyomást tett a lehetőség, hogy igent mondott, de vette a fáradtságot, és megkérdezte a remete szolgáját:
- Miről beszél a remete ? Te is láttad Fugent?
- Természetesen igen, vagy fél tucatszor - felelte a fiú.
Miközben türelmetlenül várt a vadász a remete háta mögött, kíváncsi volt hogy ő is láthatja-e majd Fugent. A kilencedik hónap huszadikán történt mindez, jól benne az őszben, amikor már hosszúak az éjszakák. Végre éjfél után megjelentek a kelő hold első sugarai keleten, a csúcsok fölött, és borzongató szél suhant alá a hegyekből, a kunyhó pedig megtelt fénnyel, mintha távolról jövő sugarak világították volna meg. Fugen Bodhiszattva elefántja hátán elindult feléjük, és megállt a kunyhó előtt.
A remete örömkönnyek között imádkozott.
- És te? - kérdezte a vadászt. - Te is látod ?
- Valóban látom - felelte a vadász -, és a fiú is látja. ez rendkívüli!
A vadász még mindig a történteken gondolkodott. Teljesen megértette a remetét. Annyi éve híve a szútrának, melynek kiemelkedő alakja Fugen, hogy kaphat tőle ilyen áldást. Azt viszont nem értette, miért kell, hogy a fiú, vagy akár maga is lássa Fugent, holott ő annyira keveset tud ezekről a dolgokról. Mi több, állatokat ölt meg. Ezért úgy döntött, semmi oka, hogy ne nézzen utána ennek a Fugennek.
Ráhelyezett egy nyilat az íja idegére, és elcélzott a remete fölött (aki földre borulva imádkozott), majd teljesen megfeszítette az íját, és hagyta elszállni a nyílvesszőt. Úgy látszott , hogy a bodhiszattva mellét találta el. A fény kialudt. Valami lezuhant a hegyoldalon a bokrokkon át.
- Mit tettél? - kiáltott fel a szerzetes rémülten. A vadász elmagyarázta.
- Ha ez valóban nem Fugen volt, nem tehetett volna kárt benne a nyíl. Így hát valami szörnyeteg lehetett.
Hajnalban - a vérnyomokat követe- vagy száz méter után elértek egy szakadék fenekére, ahol egy hatalmas borzot találtak holtan. Nyílvessző állt ki a mellkasából.
Mivel jámbor ember volt a remete, és fel sem merült benne a gyanú, könnyen be lehetett csapni. Másrészt a vadász, akinek megvolt a magához való esze, megölte a borzot, nem ült fel neki.
This site is not affiliated with or endorsed in any way by the Wikimedia Foundation or any of its affiliates. In fact, we fucking despise them.
|
