Difference between revisions 81121 and 81122 on huwikisource

{{fej
| szerző     =Antoine de Montchrestien 
| fordító    =Újfalusi Németh Jenő 
| cím        =[[Gazdaságpolitikai értekezés]] (1615)
| szakasz    =A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL
| előző      =
| következő  =A KERESKEDELEMRŐL
| megjegyzés =A fordítás alapja: Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Édition critique par François Billancois. Librairie Droz, Genève, 1999. Série: Les classiques de la pensée politique; 
(contracted; show full)n másnál kiválóbb. A régiek szentnek tartották, és sérthetetlennek, akik pedig gyakorolják, azok nyugodtak és türelmesek, az egyszerűség hívei, ellenségei a zűrzavarnak és mindenféle ellenségeskedésnek. Arisztotelész erre utalva mondta, hogy a nép nagyobb részét nekik kell alkotni. A világ kezdetén csak ezt művelték (ha hozzáadjuk az állatok táplálását). Mert Káin földműves volt, Ábel meg birkapásztor. Egészen Noéig, emberiség második atyjáig, aki először ültetett szőlőt. Az özönvíz után egészen Ábrahámig,
  akit a szentírás pásztor-királynak nevez, majd héber utódain keresztül egészen Saulig,  aki még királlyá választása után sem hagyott fel a pásztorsággal. Ugyanott van írva, hogy amint elkezdett marhatenyésztéssel foglalkozni, hozták neki a hírt az ellenség közeledtéről. Mivel minden társadalom emberekből áll, az emberek pedig nem tudnak élni táplálkozás nélkül, és a föld termésének felhasználása nélkül nem tudnak táplálkozni, szükséges, hogy legyen földművelő, aki vet, arat, és aki kereskedik.

:Ó lusta Perzsia, ki nem termelsz semmi!
:Műveld a földedet, vagy nem eszel semmit
:Isten neked adta, ne várd más kezéből
:Ne várd más kezéből napi kenyeredet
:Szomszédod visszadob minden kérésedet, 
:Hiába hajtod meg mélyen a fejedet;
:El nem érsz semmit sem, bármily szépen beszélsz,
:Amíg idejében munkádból, meg nem élsz.
  
Ez Hésziodosz  tanácsa, amelyre mindenkinek figyelnie kell abban a közösségben, amelybe születünk: rendelkeznünk kell azzal, amiből megélünk. Mert sokkal inkább megfelel a természetnek, ha adunk, mint ha kapunk. Aki ad, az szabad és úr. Aki kap, azt rabszolgának nézik. Ha csak nem kölcsönös kéztől kézig megvalósuló segítségről van szó.

Romulus az új köztársaságot földművelőkből és katonákból hozta létre. És Numa  – mint mondja Plutarchos  a rómaiakat a mezőgazdaság, a béke, és a becsületesség irányába vitte. Célja bizonyára az volt, hogy egy vallásos és békés államot teremtsen. Mert ezek a foglalkozások bármely másnál alkalmasabbak, hogy elérhető legyen ez a cél. Arisztotelész, kutatva az emberek erkölcseit, a földművelőket, és az állattenyésztők erkölcsét tekintette a legegyszerűbbnek, legkönnyebben követhetőnek, a legkevésbé gyanúsnak és veszélyesnek. Lévén, hogy nagyjából csak annyival rendelkeznek, ami fenntartásukhoz szükséges, munkájukhoz ragaszkodnak, és nem kívánják a másét. És szívesebben végzik a munkájukat, mintsem a világ hiúságai érdekelné őket. Többre értékelik a profitot, mint a nemesi becsületet, és ebből kifolyólag képesek feltörekvésre.  Ha hagyják őket saját ügyeikkel foglalkozni, és nem veszik el javaikat erőszakkal, türelmesen elviselnek maguk felett minden uralmat. Sőt (mivel a testük megkeményedett a munkától, megszokták elviselni a hideget és a meleget, elviselni az éhséget és a szomjúságot, az alvást a szabad ég alatt és a korai kelést) a katonáskodásra is nagyon alkalmasnak tartotta őket. És Cato  ez a bölcs római mondta, hogy közöttük születnek nagyon erős emberek, és nagyon éber katonák.

Természetesen, a rusztikus élet megelőzi a városit, ahonnan csak a lealjasodás jön. Amely most, ahogy látni lehet, fehér gyapjú, amelyen az ravaszság színfoltjai láthatók. De az államnak így is úgy is szüksége van a munkájára.

:Meg kell elégedned levegőt legelni
:Ha a termőföldet nem fogod művelni.

Röviden: a földművelést (ez a véleménye Arisztotelésznek és Catónak is), úgy kell értékelni, mint minden gazdagság forrását, beleértve vagy vele együtt említve az állatállományt is, ami a legnagyobb jövedelmet hozta a régieknek, főként azon királyoknak, akikről Varro  azt írta, hogy Szaturnusz  fajába tartoztak. Azért készíttetett Thészeusz  Athénban ökör címerű pénzt, hogy biztassa a polgárokat a földművelésre. És Servius Tullius  Rómában egy bárányt metszetett a pénzre, hogy a rómaiak többet törődjenek a birkákkal és jobban gondozzák őket, így lehettek képesek megszerezni az élet fenntartásához legszükségesebbeket. Cicero szerint is úgy tudták naggyá és erőssé tenni az örökölt kicsi és gyenge közösséget, hogy jól megművelték és táplálták földjüket, azért, hogy ne legyenek kénytelenek másoknak udvarolni alapvető táplálékokért.

A megélhetésért szükséges munkából a múlt legnagyobb emberei erényt csináltak. És a földművelőt a legártatlanabbnak tekintették, akik önként dolgoznak mások hasznára és saját megelégedésükre. A görögök között a filozófusok, a perzsák között a királyok, a rómaiaknál a hadvezérek és a császárok látták így. Például Q. Cincinnatus,  akit az ekétől hívtak el a diktatúra Portius Cato, Serranus  és sokan mások, amikor leváltották őket köztisztségükből, visszatértek a mezei munkához, hogy abból éljenek, és azt maguk hasznosítsák. Kétséges-e, hogy a talaj örült a régi szép időkben, amikor ilyen diadalmas kezek ápolták? Hogy örült és dicsőségnek tekintette, hogy babérkoronát viselő emberek sebezték meg? De mindent felülmúló bizonyítékként, hogy a  dicső rómaiak meggyire megbecsülték, a vidéki és mezei életet, nevezzük meg csupán Fabies-t Lentules-t, Pistos-t, Tuberons-t; a Taur családot, a Vitellus-okat, a Porciákat, a Statiliseket … Mindannyian földműves eredetűek voltak.

Apáink idején a jómódú emberek és a nemesek is vidéken éltek megelégedetten, és nagy nyugalomban. Mióta a városok kedveltebbek lettek, növekedett a gonoszság, kialakult a tétlenség, a luxus elharapódzott, és lustaság lett a divat. Nálunk most, mint a thespieneknél  szégyen a földet művelni. Akik ezt csinálják, azokat nemtelen közönséges senkiknek tekintik. Mi tudta megváltoztatni a dolgokat? A gondolkodás vagy a közhiedelem? Az erény vagy a bűn? Úgy látom, hogy nagy büdös medencében vagyunk beágyazva, és elhagytuk atyáink táplálék, elégedettség, profit és becsületforrásait. Sasokból hárpiákká lettünk. Átalakultunk valamiféle Kirké  által oroszlánból disznóvá. Micsoda változás! És mi nyomorultak, jól érezzük magunkat benne, sőt még dicsőséget is csinálunk belőle! Sok milliónyi ember közül, ha lehet találni egyetlen Odisszeuszt. Túl sok a Herkules Iole- ban és Omphale-nál . De kevesen viselik jogosan Néméenne bőrét. Mindent elfoglalnak a szörnyek. A Busírok,  a Cacusok  visszatérnek a világba. És nem tudom, ki lesz képes kiüldözni őket…<ref>Ábrahám: a tizenkét izraeli törzs őse</ref> akit a szentírás pásztor-királynak nevez, majd héber utódain keresztül egészen Saulig,<ref>Saul: Izrael első királya.</ref> aki még királlyá választása után sem hagyott fel a pásztorkodással. Ugyanott van írva, hogy amint elkezdett marhatenyésztéssel foglalkozni, hozták neki a hírt az ellenség közeledtéről. Mivel minden társadalom emberekből áll, az emberek pedig nem tudnak élni táplálkozás nélkül, és a föld termésének felhasználása nélkül nem tudnak táplálkozni, szükséges, hogy legyen földművelő, aki vet, arat, és aki kereskedik.

:Ó lusta Perzsia, ki nem termelsz semmi!
:Műveld a földedet, vagy nem eszel semmit
:Isten neked adta, ne várd más kezéből
:Ne várd más kezéből napi kenyeredet
:Szomszédod visszadob minden kérésedet, 
:Hiába hajtod meg mélyen a fejedet;
:El nem érsz semmit sem, bármily szépen beszélsz,
:Amíg idejében munkádból, meg nem élsz.
  
Ez Hésziodosz<ref>Hésziodosz (i.e. 8. század) epikus költő.</ref> tanácsa, amelyre mindenkinek figyelnie kell abban a közösségben, amelybe születünk: rendelkeznünk kell azzal, amiből megélünk. Mert sokkal inkább megfelel a természetnek, ha adunk, mint ha kapunk. Aki ad, az szabad és úr. Aki kap, azt rabszolgának nézik. Ha csak nem kölcsönös kéztől kézig megvalósuló segítségről van szó.

Romulus az új köztársaságot földművelőkből és katonákból hozta létre. És Numa<ref>Numa Pompilius (i.e. 715-672.) Róma második mitikus uralkodója.</ref>  – mint mondja Plutarchos<ref>Plutarchos (45-125) görög író.</ref>  a rómaiakat a mezőgazdaság, a béke, és a becsületesség irányába vitte. Célja bizonyára az volt, hogy egy vallásos és békés államot teremtsen. Mert ezek a foglalkozások bármely másnál alkalmasabbak, hogy elérhető legyen ez a cél. Arisztotelész, kutatva az emberek erkölcseit, a földművelőket, és az állattenyésztők erkölcsét tekintette a legegyszerűbbnek, legkönnyebben követhetőnek, a legkevésbé gyanúsnak és veszélyesnek. Lévén, hogy nagyjából csak annyival rendelkeznek, ami fenntartásukhoz szükséges, munkájukhoz ragaszkodnak, és nem kívánják a másét. És szívesebben végzik a munkájukat, mintsem a világ hiúságai érdekelné őket. Többre értékelik a profitot, mint a nemesi becsületet, és ebből kifolyólag képesek feltörekvésre.  Ha hagyják őket saját ügyeikkel foglalkozni, és nem veszik el javaikat erőszakkal, türelmesen elviselnek maguk felett minden uralmat. Sőt (mivel a testük megkeményedett a munkától, megszokták elviselni a hideget és a meleget, elviselni az éhséget és a szomjúságot, az alvást a szabad ég alatt és a korai kelést) a katonáskodásra is nagyon alkalmasnak tartotta őket. És Cato<ref>Cato (i.e. 232-144.) Karthago lerombolásának a híve, a luxus és a külföldiek ellensége, földbirtokos, és kemény a rabszolgákkal.</ref> ez a bölcs római mondta, hogy közöttük születnek nagyon erős emberek, és nagyon éber katonák.

Természetesen, a rusztikus élet megelőzi a városit, ahonnan csak a lealjasodás jön. Amely most, ahogy látni lehet, fehér gyapjú, amelyen az ravaszság színfoltjai láthatók. De az államnak így is úgy is szüksége van a munkájára.

:Meg kell elégedned levegőt legelni
:Ha a termőföldet nem fogod művelni.

Röviden: a földművelést (ez a véleménye Arisztotelésznek és Catónak is), úgy kell értékelni, mint minden gazdagság forrását, beleértve vagy vele együtt említve az állatállományt is, ami a legnagyobb jövedelmet hozta a régieknek, főként azon királyoknak, akikről Varro<ref>Marcus Terencius Varro (i.e. 117.) az ókor egyik legtehetségesebb filozófusa, jó költő.</ref>  azt írta, hogy Szaturnusz<ref>Szaturnus a rómaiak számára a vetés és a vetőmag, egyben a könyörtelen idő istene.</ref> fajába tartoztak. Azért készíttetett Thészeusz  Athénban ökör címerű pénzt, hogy biztassa a polgárokat a földművelésre. És Servius Tullius<ref>Servius Tullius (i.e. 578-534) a hatodik római király.</ref> Rómában egy bárányt metszetett a pénzre, hogy a rómaiak többet törődjenek a birkákkal és jobban gondozzák őket, így lehettek képesek megszerezni az élet fenntartásához legszükségesebbeket. Cicero szerint is úgy tudták naggyá és erőssé tenni az örökölt kicsi és gyenge közösséget, hogy jól megművelték és táplálták földjüket, azért, hogy ne legyenek kénytelenek másoknak udvarolni alapvető táplálékokért.

A megélhetésért szükséges munkából a múlt legnagyobb emberei erényt csináltak. És a földművelőt a legártatlanabbnak tekintették, akik önként dolgoznak mások hasznára és saját megelégedésükre. A görögök között a filozófusok, a perzsák között a királyok, a rómaiaknál a hadvezérek és a császárok látták így. Például Q. Cincinnatus,<ref>Lucius Quintu Cinciatut Cincinnatusatus (i.e. V. sz.) Ősi római modellje: földművelő, majd harcban diktátor; a háború után újra földművelő.</ref> akit az ekétől hívtak el a diktatúra Portius Cato, Serranus<ref>Caius Fabritius: i.e.II. sz. Római politikus, a tisztesség és igazságosság megtestesítője.; Curio Dentatus: politikus és hadvezér, i.e 290 és 275 között négyszer megválasztott konzul; Serranusnak nevezett Regulus Marcus Attilius: i.e. III. sz. római hadvezér; Ifjabb Marcus Portius Cato :i.e. 95-45. Az idősebb Cato dédunokája;</ref>  és sokan mások, amikor leváltották őket köztisztségükből, visszatértek a mezei munkához, hogy abból éljenek, és azt maguk hasznosítsák. Kétséges-e, hogy a talaj örült a régi szép időkben, amikor ilyen diadalmas kezek ápolták? Hogy örült és dicsőségnek tekintette, hogy babérkoronát viselő emberek sebezték meg? De mindent felülmúló bizonyítékként, hogy a  dicső rómaiak meggyire megbecsülték, a vidéki és mezei életet, nevezzük meg csupán Fabies-t Lentules-t, Pistos-t, Tuberons-t; a Taur családot, a Vitellus-okat, a Porciákat, a Statiliseket.<ref>Fabies: a köztársasági Róma ismert személyisége: ő vezette volna be a bab termelését; Lentules: A családnév: a lencse nevéhez kötődik talán hamis etimologizálásból; Pistos, és a többiek, a mezőgazdasággal kapcsolatba hozható családok.</ref> Mindannyian földműves eredetűek voltak.

Apáink idején a jómódú emberek és a nemesek is vidéken éltek megelégedetten, és nagy nyugalomban. Mióta a városok kedveltebbek lettek, növekedett a gonoszság, kialakult a tétlenség, a luxus elharapódzott, és lustaság lett a divat. Nálunk most, mint a thespieneknél<ref>Thespienek: Xerxes görögök elleni háborújában a spártaiak meghátrált szövetségesei.</ref> szégyen a földet művelni. Akik ezt csinálják, azokat nemtelen közönséges senkiknek tekintik. Mi tudta megváltoztatni a dolgokat? A gondolkodás vagy a közhiedelem? Az erény vagy a bűn? Úgy látom, hogy nagy büdös medencében vagyunk beágyazva, és elhagytuk atyáink táplálék, elégedettség, profit és becsületforrásait. Sasokból hárpiákká lettünk. Átalakultunk valamiféle Kirké<ref>Kirké: Odüsszeia: Odüsszeusz társait disznóvá változtató nő.</ref> által oroszlánból disznóvá. Micsoda változás! És mi nyomorultak, jól érezzük magunkat benne, sőt még dicsőséget is csinálunk belőle! Sok milliónyi ember közül, ha lehet találni egyetlen Odisszeuszt. Túl sok a Herkules Iole-nál</ref><ref>Herkules és Iole: Hekulesnek sikerül több magpróbáltatás után  megszabadítani és feleségül venni Iolet.</ref>  és Omphale-nál.<ref>Omphale: mitológikus személy, akibe Hekules őrültül szerelmes volt, annyira, hogy vállalta a fonást asszonya lábainál, hogy jobban öltöztesse. De kevesen viselik jogosan Néméenne<ref>Néméenne: Eredetileg Görögország egy részét Nevezték Argolid-nak. Itt talán a flamandokra utalna A rómaiak így nevezik a jelenlegi Belgium területét és népét? Másik: Thukididész idézi a Peloponnézeszi háború c. művében Pindaros Második néméen c. versét. (D. Rousset, Gallimard, 1964.)</ref> bőrét. Mindent elfoglalnak a szörnyek. A Busírok,<ref>Busir: mitológikus egyiptomi uralkodó, aki kivégeztette a külföldieket. Herkules  „megúszta”.</ref> a Cacusok<ref>Cacus: Rabló, Latium réme, Herkules ütötte agyon.</ref> visszatérnek a világba. És nem tudom, ki lesz képes kiüldözni őket. Térjünk vissza a tárgyunkra, és ez Felségetekről szól.

A földművelés és a földművelők eme megvetése ellenére, nem hiszem, hogy lenne a világon másik ország, ahol többet foglalkoznának az egyikkel, és több lenne a másikból, mint Franciaországban. Még többen foglalkoznának ezzel a nemes munkával, ha a többség hamis vagy hiábavaló becsülettől és gyakran illegitim nyereségvágytól hajtva nem törekedne Valami biztos zivatartól és vihartól fedett kikötőbe, vagyis a köztisztségek csapdájába, amelyek gyakorlása te(contracted; show full)dozásuk révén megszerezzék a halhatatlan és összehasonlíthatatlan tisztelet? Keresztény Felségetek, bátorság! Fejezzék be napjainkban ezt a kiváló művet uralkodásuk emlékeként! Nagy alkalom ez az önök számára, hogy neki fogjanak; ez az önök munkaterülete, és következésképpen minden gyümölcse. Ebben a hatalmas, szép és népes királyságban érvényesíteni tudják akaratukat, hogy hatalmat képviseljenek. Képesek lesznek gondolataikat tettekre változtatni.


Motchrestien-Németh

== Jegyzetek ==
<references/>