Revision 80968 of "Plágium" on huwikisource

{{fej
| szerző     = Egri László
| cím        = Plágium
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
 | kulcs     = 
 | megjegyzés = {{kiadás}} {{szövegminőség|50%}}
}}

<poem>
Plágium az egész világ, s bűvész benne minden ember.
Szenvedsz, ha fáj, jajveszékelsz, Isten bottal nem ver!
Undorodsz és lélegzel, mint e Földön bárki más.
Ez kopírozás, tanult szokás, nem szolidaritás!
Létezel és elmúlsz, épp mint minden földi lény.
Elfelednek, s helyedbe lép a következő nemzedék.
Hogy e létnek mi értelme? Kérdés lelked bántja.
Isten titkáról e mázat soha le nem rántja.
Egyedi vagy azt hiszed, mégis vágysz a társra,
mert magadban egy fél vagy, nem hivatkozhatsz másra.
Nem vagy te semmi! Tömegtermék. Épp illessz a sorba.
Beterelnek téged is a globális ólba.
Plágium vagy! Plágium a léted, kezdetektől fogva.
Éldegélj így eztán is, leskelődve, lopva.
</poem>