Revision 80969 of "E.L.múlás" on huwikisource

{{fej
| szerző     = Egri László
| cím        = E.L.múlás
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
 | kulcs     = 
 | megjegyzés = {{kiadás}} {{szövegminőség|50%}}
}}

<poem>
Éltem billenő penge, porhanyó.
Lelkem mint odvas, korhadó
fának bele.
Próbáltam tartalmat tölteni bele.
Kukachadak dagonyázó testén
átbotorkálva, átesvén
sárban kúsztam, végtelen.
Így indult az életem.
Fájdogált a levegő, hasított
az elme, Földön
tartott az anyagmegmaradás elve.
Csúsztam, másztam, keltem én,
s kapartam a létcsövet,
mivel lógtam anyám köldökén.
Ittam, ettem, mint más ki él,
s volt a léthez kedvem,
mert volt kiért. De...
a lélekfolyam sodrás
tengeremhez kiér,
megszűnök, s ab ovo
éltem a semmiért.
</poem>