Revision 80971 of "Ó...Ió...Ció...Peroráció" on huwikisource

{{fej
| szerző     =Egri László
| fordító    = 
| cím        =Ó...Ió...Ció...Peroráció
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      =
| megjegyzés ={{kiadás}} {{szövegminőség|50%}}
}}<poem>
Álltam a tömegben,
kereszttel a kezemben,
hogyan is lehetne
így szörnyű képet felednem?
Csak bámultam némán
a kihűlt testet,
melyet a kegyetlen sors
ekkor elém festett.

Mámoros melankólia.

Bevallom, nem ismertem,
ki imént ment az égbe,
s onnan tekint vissza
a felhők közé érve.
Nem jött könny,
nem érkezett szememre,
s nem jött túlvilági
hidegrázás kezemre.
Csak álltam a tömegben,
kereszttel a kezemben,
s vissza-visszatérve
az járt a fejemben...
...eljön majd a pillanat,
mikor engem lesnek,
s miattam keserű
gyász verembe esnek.

Haldokló halk homage.</poem>