Revision 81108 of "Gazdaságpolitikai értekezés" on huwikisource

{{fej
| szerző     =Antoine de Montchrestien 
| fordító    =Újfalusi Németh Jenő 
| cím        =[[Gazdaságpolitikai értekezés]] (1615)
| szakasz    =A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL Az állam és szerepe
| előző      =
| következő  =A RENDEK
| megjegyzés =A fordítás alapja: Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Édition critique par François Billancois. Librairie Droz, Genève, 1999. Série: Les classiques de la pensée politique; 
Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Paris, Libraire Plon, 1889. Série: Économie patronale. 
}}
'''A fordító előszava'''

<center>ANTOINE DE MONTCHRESTIEN ÉS AZ „UNORTODOX GAZDASÁGOLITIKA”</center>


Kora újkori francia irodalommal, kultúrával és történelemmel foglalkozó egyetemi oktatóként évtizedek óta izgat egy tragikus végű francia humanista műveltségű sokoldalú drámaíró, acélipari vállalkozó, közgazdász, halála után megkínzott, (esetleg felnégyelt) és megégetett protestáns katonai vezető „Politikai gazdasági értekezése.” Az értekezés ugyan vitatottan, de első a „nyugatinak” nevezett kultúrában. 

Mindig úgy éreztem, hogy számunkra, itt Magyarországon van aktualitása. Lehetett is, mert a rendszerváltás előtt a hivatalos politikai gazdaságtant ortodox hittel képviselők részéről volt is ellenérzés a tárgyról nyomtatásban is megjelent előadásomat követően. Azután elfelejtettem az egészet, hisz mi közöm nekem „irodalmárnak” a gazdaság szent tudományához? Az utóbbi években az élet juttatta újra eszembe ennek a műnek a létezését. Úgy éreztem – mint annak idején –: valami olyasmi történik körülöttünk ma, mint amit Antoyne de Montchrestien leírt annak idején egy részt, mint napi valóságot, másrészt, mint a jövő sajátos, sok tragédiát okozó álmát: az állam-kapitalizmust, amelyet egyszer már atyáink fasizmus néven átéltek, vagy belehaltak, mi meg átszenvedtünk kommunizmus, majd szocializmus címén. És most egyre több olyan gazdasági-gazdaságpolitikai intézkedésnek és politikai légkörnek vagyunk – mint alattvalók – szenvedő alanyai, amelyek valahogy mindegyikre emlékeztetnek kinek-kinek ízlése szerint. Ez volna az unortodox gazdaságpolitika? Az „un” fosztóképző, de én inkább a „kripto” képzőt használnám. A tisztelt olvasó rendelkezésére a mai napi politikában csak a ma „termelő társadalomként” emlegetett gazdaságpolitikának megfelelő egységet tudom felmutatni, de a fordítást folytatom. Úgy gondolom, hogy aki figyelmesen olvassa az 1614-es, a forradalomig utolsó rendi gyűlés alkalmával előadásra szánt szöveg sokszor még a fordításban is megjelenő racionálisan barokk iróniáját, ráeszmél arra, hogy amit újnak mondtak, mondanak, mondani fognak, valójában ősrégi. Ősrégi a kapitalizmus gazdaságfilozófiájában a vita a liberálisak és a merkantilisták között. Ősrégi, mint a modern biológiában az őssejt. Benne még az „un” is megtalálható. 

Végül is: Richelieure, Colbert-re gondolva még azt is mondhatjuk, hogy részben sikeres volt ez a gazdaságpolitika egyebek között olyan eszközökkel, hogy az adóbehajtásra is használt katonaság a terhes nők hasát a felvágva szedte ki az esetlegesen lenyelt pénzdarabokat. Hosszú távú hatásáról okos, aki hallgat. Anglia a liberális gazdaságpolitikát választotta. Pedig akkor még lehetett volna Franciaországból Anglia. De mivé lehetünk mi?


<center>ANTOINE DE MONTCHRESTIEN

GAZDASÁGPOLITIKAI ÉRTEKEZÉS

A KIRÁLYNAK ÉS AZ ANYAKIRÁLYNŐNEK 

Ajánlva 1615-ben</center>


NAGYON KERESZTÉNY FELSÉGEK!

Ez a beszédet, amely értékét inkább az igazságból, mint a művészetből nyeri (ha figyelembe vesszük a hasznosságát), és amely rövidebb, mint amilyennek tűnik, mindkettőjük kegyelmébe ajánlom, annál is inkább, mivel eleve az önök tulajdona. Mert egyrészt nincs megengedve az embernek szétválasztani azt, amit Isten, a természet és az érzelem oly szorosan összekapcsolt. Másrészt szükséges, hogy ez alkalommal önök is megosszák velünk a gondjainkat, és hogy 

önökhöz fordulhassunk alattvalóik jólétével és az önök szent személyének nyugalmával kapcsolatos  gondolatainkkal. Minthogy Felségetek méltóztatnak kegyesen elfogadni ezeket azok kezéből, akik az önök dicsőségét és hazájuk felemelkedését óhajtják minden Istentől kapott képességükkel, gondolatukkal és szavukkal. Ami személyemet illeti, a legtiszteletteljesebb hódolattal fordulok Felségetekhez a legőszintébben elismerve, hogy az irányítás az önöké, az én részem pedig az engedelmesség, és hogy az önök kizárólagos hatalma megtestesíti a közhatalom összes intézményét mind a törvényhozásban, mind a kormányozásban, és nem jogunk, hogy kezünkbe vegyük a bárka irányítását. Csupán fel akarjuk hívni nagy tisztelettel és alázattal (egyikeként azoknak, akik követik és átlátják kormányzást), az önök figyelmét arra, hogy ha az egyik kerék kiesik a tengelyéből, azt az erre szentelt kezeknek kell azt visszaerősíteni. Az igazat szólva, a zűrzavart könnyű ismernünk, mert látjuk, és érzékeljük, de sem engedélyünk, sem lehetőségünk nincs a felszámolására. Kell, hogy jogunk legyen jobb kormányformát kívánni, mert egész boldogságunk ettől függ, de nem vagyunk képesek elgondolni, milyennek kell lennie. Annyi fej soha nem lesz egy és ugyanazon véleményen ebben a kérdésben. Ha mindenkinek szabad lenne választani, eltekintve a konfúziótól, ami ebből születne, a legkevésbé jutnánk olyan eredményhez, amit legjobban óhajtunk. 

Polükleitosz<ref>Polükleitosz: görög szobrász, i.e. 3-5 sz.</ref>  a kiváló szobrász készített két szobrot: egyiket a nézők különböző elképzeléseit követve, a másikat a művészet törvényei szerint. Az egyiket úgy alkotta meg, hogy a nézők véleménye szerint folyton változtatta, a másikat saját ítélete alapján készítette. Amikor mindkettőt kiállította egymás mellett, az egyiket mindenki megcsodálta, a másik nevetség és viccelődés tárgya lett. Így szólt: „Az, amelyiket annyira kinevettek, az a tiétek, amit annyira dicsértek, az pedig az enyém.” Ha a zűrzavar természete, amelyben most élünk két különböző reformra kényszerítené önöket: az egyiket a közvélemény vágyai szerint, a másikat pedig az igazi államigazgatási maximákat követve, amelyeket a gazdasági gyakorlat sugall önöknek, nincs kétségem az iránt, hogy hasonló helyzet állna elő. Félretéve a köznépi képzelgéseket dolgozzanak csupán a nagy művön és saját kútfőből! Mert minden, aminek nem egy egységes terv a kiindulópontja káoszhoz és torzuláshoz vezet a végrehajtáskor. Ami ezzel kapcsolatban a mi dolgunk az, hogy az önök engedelmével hozzájáruljunk legjobb képességeink szerint a gyakorlatban és a tudományban egyaránt az önök eszközeinek gazdagításához abból a célból, hogy akár csak egyetlen döntésükben felhasznált egyetlen gondolattal hozzájáruljunk a mű megalkotásához, hogy az sikeres legyen Felségetek halhatatlan dicsőségére, és alattvalóik javára általában és egyénenként egyaránt. Betzael és Oliab<ref>Betzael és Oliabe: judeai építészek.</ref>  nagy tiszteletet élveztek a héberek között a Tabernakulum<ref>Tabernaculum: héber szent hely.</ref>  megépítése miatt, amelyre Isten adta az utasítást és hozzá a szellemi képességet is. Ők nem csupán jól tudták felhasználni, díszíteni és finomítani mások ötleteit, hanem el tudták képzelni és meg tudták alkotni azt, ami a legszebb, legfinomabb és legkiválóbb lett. Reméljük, hogy Felségetek politikai megelégedéssel fogják csodálni iparukat az üzleti élet újbóli feltámasztása során.

Nem utasítva el az ezzel kapcsolatos jó és segítő véleményeket, amelyeket nap, mint nap kapnak az alattvalóiktól és leghűbb szolgáiktól, hanem felülírva ezeket saját ismereteik alapján, ugyanakkor felfigyelve mindenre, amiről ezek nem szólnak.
 
Titus Livius<ref>Titus Livius: római történetíró</ref>  írja, hogy amikor a római szenátus elrendelte, hogy a katonákat, akik korábban nem kaptak zsoldot, a továbbiakban a közösség tartsa el, a nép rohant a palotához, hogy megköszönje, és csókolgassa a szenátorok kezét alázatos hálából jó atyjuknak nevezve őket, mert rájuk terhelték azt, amire soha nem gondoltak, és amit a tribünök soha nem kértek tőlük. A hálából történő juttatások és a köszönet az önök irányában sem lesz kevesebb királyságuk tartományai részéről, amikor meggyőződnek arról, hogy önök is a közösség hasznára alkalmazzák királyi szellemi erejüket, és ehhez képest (az igazat szólva) minden más kellemes gyümölcs csak járulékos. A jó eredmény annál is inkább kellemes, mert váratlan. Kívánságaink és óhajaink nem mértékei annak, amit önök nyújtani tudnak, mert az önök jóakaratának, amelyet mi végtelennek hiszünk a népük irányában, jövőbeli következményei számunkra felfoghatatlanok. Ez volt a fő oka annak, hogy belekezdtem ebbe a műbe, és hogy Felségeteknek ajánlva lábaik elé teszem alázatos könyörgéssel, hogy fogadják az önök és hazám javát szolgáló hűséges szeretetem jeléül. Ha méltóztatnak venni a fáradtságot, hogy felolvastassák (amit én ezt írván a legnagyobb megtiszteltetésnek reméltem) bizonyosan fel fognak figyelni arra, hogy Franciaország ma Themisztoklész<ref>Themisztoklész: i.e.5. sz. Ő volt a haditengerészet szószólója.</ref>  hasonlatával egy olyan hatalmas platán, amelyre titokban mindenki ráveti magát, majd távozva leszakít, és elvisz valamilyen ágat; és felfigyel arra is, hogy országa mennyivel termékenyebb és gazdagabb mindenféle javakban és lehetőségekben, mint a föld bármely más országa. Ennek ellenére az élet sokak számára annyira megnehezült, mintha Afrika forró arénáiban, vagy Szkítia<ref>Ókori nomád nép a Duna és a Don közötti szteppén</ref>  gyilkos jeges világában élnének. Földjét valaha források öntözték, amelyek ma is élnek, és láthatóak, de az utóbbi időkben elhanyagolják őket. Nem csoda, ha a patakok kiszáradtak, az emberek, akiket a legboldogabbnak vélünk, nemes nyomorban élnek, hogy a többiek, akik fáradtságra és munkára születtek, ha Felségetek nem tesznek értük, gazdag szegénységben távoznak; bár egyébként kivétel nélkül mindenkit megront a gazdagodás vágya, és a legnagyobb bűn itt nőt talál, és az erény még a házasságban is alig van jelen.
 
Kérem Felségeteket, ne tegyék félre beszédemet azzal, hogy látszólag túl kis dolgokat tárgyal. Az igazat szólva az általam javasoltak nem látványosak és nagyszerűek, de arról tudom önöket biztosítani, hogy ha megfelelő eszközökkel hasznosítani tudják őket, ezek a kis dolgok hamar nagyok és egyre nagyobbak lesznek. Csodálatosan vastag fák ezek, amelyeken madarak építik fészkeiket, árnyékot adnak a vándoroknak, és a nyájaknak, így hát kevés vetőmagot termelnek. Elég egy kis víz, hogy táplálja a legelőket, a gyümölcsfákat és a virágokat. Egy hőség utáni pici nyári áldásos eső szerelmes frissítést ad a kiszáradt földnek, ahol ezután termékeny pára keletkezik, öntöz és termékenyít. Ahogy a magasságos égből megkapjuk az erőt és a napfényt, éppen úgy szükséges, hogy az önök hatalma és szeretete kibontakozzék népeik iránt, hogy újra felébresszék bennük a cselekvés vágyát, ami fuldoklik segítség hiányában. Tegyék ezt értük, hogy minden vonatkozásban boldog bőségben éljenek, kötelességük legyen jogarukat áldani, és minden erejükből csatlakozzanak azokhoz, akik nap, mint nap könyörögnek az önök egészségéért, és hosszú életéért, valamint ennek a birodalomnak a növekedéséért és dicsőségéért.

Keresztény Felségetek legalázatosabb és legengedelmesebb, és leghívebb alattvalója.

Ant. De Mont-Chresiten

== A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL ==

=== AZ ÁLLAM ÉS SZEREPE ===
 
Akik az államok kormányzására hívatottak, azok fő célja a dicsőség, a növekedés és a gazdagodás. A rómaiak dicső Augustusa, aki békével lett a birodalom birtokosa nagyon igaz és nagylelkű és nagyszívű uralkodóhoz méltó dolgot mondott: „Én téglából épült Rómát találtam, de márványból épült Rómát hagyok magam után.” Ezzel az ünnepélyes óhajjal olyan nagyságra kötelezte magát, amilyent mi el sem tudunk képzelni. Magam részéről nem szűkíteném ezt az ígéretet a magas falakra, a csodás templomokra, a hatalmas diadalívekre, az amfiteátrumokra és más szép építményekre, amelyekkel a világ királynőjét erősíteni, és emelni kívánta a végtelenig. Joggal ki lehet terjeszteni a kiváló rendre, a törvénykezésre, amelyek a szilárd építményeknél is jobban hozzájárultak ahhoz, hogy sok kiváló ember Örök Városnak nevezze.

Van-e nagyobb és tiszteletre méltóbb cél, amelyre békeszerető felséges uraink törekedhetnek; van-e hasznosabb és méltóbb tevékenység, mint azoké, akiket Felségetek kiválasztanak közszolgálatra: nem csupán gazdasági ügyeik intézésére, hanem arra is, hogy éberen és aktívan őrködjenek a közrend felett, cselekedjenek az önök népei foglalkoztatása és megbékélése érdekében? A régi jó szokások felújításával és felfrissítésével kijavítani ebben a királyságban mindazt, amit az idő tönkretett, helyettesítve és kiegészítve azzal, amit a gyakorlat, a kor valamint az üzlet hasznosnak és szükségesnek tekint? És ha lehet a költők Médeájának mesterkedését alkalmazva visszaadni az öreg és gyenge apa Aiszón<ref>Aiszón, Jázon apja, akit Médea felélesztett.</ref>  legszebb, legvidámabb fiatalságát?
A természeti tárgyak esetében egyedül az öregség nagy betegség: mindig van valami, ami megbetegszik, megsérül, elveszti normális működését. A világban uralkodó minden törvény megköveteli, hogy a régi államok nem maradhatnak örökké régi állapotukban. Sok veszedelmes indulat halmozódik fel bennük, amelyek akadályozzák, vagy rossz irányba viszik egyébként legitim cselekedeteiket. De aki nem tudja visszaállítani jó egészségi állapotukat, kötelessége, hogy legalább jól szabályozza őket egészen addig, amíg Aszklépiosz<ref>Asclépiosz: az orvoslás istene a görögöknél.</ref>  nem rendel számukra biztos gyógymódot, amely az egészséges részek hőmérsékletét rendbe hozva erőt ad elűzni, ami természetellenes, és így mutációval a test újra jó állapotba kerül.

A népeink bizalma biztosít minket arról, hogy főként Hölgyem hívatott arra, hogy kikúrálja ennek az államnak a betegségeit. Mert egyszerre dolgos és kegyelmes. Három fontos dologban ön hívatott cselekedni. Az ön természetes jóságára nincs példa napjainkban. A franciák hajlandósága, hogy engedelmeskedjenek az ön akaratának, soha nem volt ilyen erős. És ennyire ügyes és mérsékelt segítőkész hercegek sem születtek Szent Lajos<ref>Szent Lajos: IX. Lajos,1214-1240</ref> ágából. Mennyire meg lenne koronázva az emléke is, ha ezt a pihenőt felhasználja arra, hogy egy ilyen szép eredményt elérjen! Micsoda tisztelet és megbecsülés várja önt az utókor részéről, ha királyunk kezébe úgy tudja adni ezt a Delias-nál<ref>Kincsekkel megrakott hajó, amelyet Athén küldött Délosznak</ref> is különb Galiont olyan épen és egészségesen, amilyen valaha volt, jó elemekkel pótolva az önre hagyott elgyengült, rothadó, férges részeket. Ígérhetünk-e kevesebbet magunknak, annak tudatában, amit már eddig is tett? Először is, olyan szilárd bázisra helyezte Franciaország biztonságát, hogy senki nem tűnik képesnek azt megrendíteni. Mint bölcs Salamon király idejében Izrael és Júdea biztonságban éltek, egyik a szőlőskertek, a másik a fügefák alatt. A Nap mindig úgy süt, mint Szirakúzában. A dolgok itt csendesek, békések, nyugodtak. Ön egy kis sót dobott beléjük, és keserű ízű forrásaink vize meglágyult. Nem csupán azok, akiknek a természet adja ezt az érzést, de a városok és a vidék is örülni látszik a nyugalomnak az ön birodalmának kegyelme alatt, amely felett az ég kegyes, tiszta, világos, és ködtől is mentes. Mars porát<ref>Mars pora: a puskapor.</ref> kiráztuk; most lehetőségünk van pihenni és aludni Minerva fája alatt. Az uraságok és a katonák el vannak ragadtatva királyi kezének jótetteitől. A nép pedig a sokféle gyümölcs tömegétől. És minden alattvalója a kellemes nyugalomtól. A csillagok is barátaink, és kedvtelve figyelik ifjú Napunk felemelkedését, aki felkeltével világosságot áraszt, és hamarosan elhalványítja az összes királyi fényt, amelyek most beragyogják a földet. Azzal zárnám az ön bölcsességének dicséretét, hogy amint az isteni gondviselés létrehozta az egymással szemben álló elemek minőségi egyensúlyát, ugyanúgy tette ezt ön, aki sokáig viselte a vallási harcok súlyát, amikor ön csodálatosan óvatos meggondolással mindkét félnek okot adott arra, hogy megszülessen közöttük a szép egyetértés és jó akarat, ami uralkodásának és államunknak a harmóniáját, nyugalmát megteremtette.
 
Felségetek feladata marad (akik hatalma a legfelsőbb isteni hatalom földi megnyilvánulása alattvalóik felett, a továbbiakban is legyen az a széles csatorna, amelyből elágazik az egész királyságban az önökből áradó jóság), hogy továbbra is szeressék úgy, és kormányozzák őket olyan gondossággal, mint a múltban. Lévén, hogy az önök igazi isteni vonása az, hogy helyesen cselekedjenek, és az igazi királyoké pedig az, hogy akarják is ezt. És másrészt, akik számára csupán az a dicsőség marad, hogy önöknek engedelmeskedjenek, és jól szolgálják azokat a terveket, amelyeket e célból megfogalmaznak, letaposott úton járnak a mi boldogságunkra az önök megelégedésére. Amióta önök kerültek ennek az államnak a kormányához, szerencsés nyugalmas időt élünk, és a legnagyobb szellemek sem tudják eldönteni, hogy önt a szerencsés boldogságáért vagy okos előrelátásáért csodálják. Ki ne ijedt volna meg (és ez nem képzelgés) ennek a nagy birodalomnak mindenki szeme láttára történt a minapi rettenetes hajótörésétől, amikor elhagyva érezte magát a világ legjobb, legtapasztaltabb és leghatározottabb kormányzójától? És azután, ön azonnal visszahelyezte a kormánykereket oda, ahonnan leszakították, és a vihar, amely a hajó körül tombolt, elmúlt, a tengerünk megnyugodott, az égboltunk kiderült. A rettegés eltűnt szívünkből és a szemünkből. És önök segíteni kezdtek bennünket, hogy mi, nyugodt és békés hajózással bonyolíthassuk üzleti tevékenységünket.
 
Bizonyos, hogy minden egyes alkalommal, amikor Felségetek kezüket és szívüket az égre emelik könyörgésre, emlékeznek az ezernyi kegyre, amivel az ég elhalmozta és továbbra is elárasztja önöket, amelyek kifejezésére kevés a szavam, és meghaladják az önök saját vágyait is.
 
Hasonlóképpen népeik is, akik az önök jótéteményeiből részesülnek isteni akarat visszatükröződéseként, rendkívül el vannak kötelezve, hogy minden pillanatban imádkozzanak és könyörögjenek az önök nagyságának az üdvéért. Hogy az isteni áldás továbbra is bőségesen áradjon Felségedre, a jövőben is kísérje segítséggel fia szerencsés uralkodását, és századról századra öröklődjön dicsőséges utódlása.

Számunkra ebben a teljes megnyugvásban, amikor úgy lélegezhetünk, hogy semmi okunk sincs sóhajtásra, csak kívánjuk boldogságunk folytatódását úgy, ahogy elkezdődött, vagy inkább, hogy örökké tartson, és soha meg ne szűnjön, hogy múltbéli jótéteményei biztosítékot jelentsenek a jövőben is. Annak szimbólumaként, hogy az összhangot fenntartja közöttünk, és életünk minden napjában ihassuk a barátság kedvesen felénk nyújtott kelyhéből, az ön különleges óvatos előrelátása révén megteremtett béke italát, a korábbi szembenállást feledtető kancsókát,<ref>Kancsóka: Jó illatú rovarfogó és rovarevő növény.</ref> amelyet oly kedvesen nyújt felénk.

Kötelességünk szeretni és imádni azt, aki hasznos számunkra és megelégedésre ad lehetőséget. A világ legrosszabb indulatú embere sem fog rosszat gondolni vagy mondani, amikor összes érzékeivel örül annak, amiben részesedik. Íratlan törvény, de a természet is beleoltotta mindenfajta állatba, hogy szeresse, aki jót tesz vele, és gyűlölje, aki rosszat. Mi tehát természetünkből és civilizált voltunkból következően is ragaszkodunk ahhoz, hogy hálásak legyünk önöknek, tiszteljük és szolgáljuk, minthogy önök a legláthatóbb intézmények, amelyek által napjainkban Isten megmutatja és elismerteti nem csupán jóságát, de hatalmát is.

A platonikusok<ref>Platónt követők, vagy Ficino (1433-1499) által újragondolt tanai követők. (M. Ficino: Platonikus írások, Szent István társulat, Budapest 2003. 232. o.)</ref> azt mondják, hogy a hatalmas világban lélek van, amely belülről táplál és erjeszt, szétosztja az erőt az artériákon keresztül mozgatva minden nagy és kis testrészt, amelyekben él ez az erőteljes pusztulásra soha nem ítélt szellem. Így terjed szét Felségetek tekintélye és hatalma ebben a nagy államban, és egységét megőrizve érvényesíti minden részben hatalma érvényét. Nincs szem, amely ne általa látna, nincs fül, amely ne ettől hallana, láb, amelyet ne ez hajtana, nincs kéz, amelyet ne ez mozgatna.

Önöknek kell hát gondosan figyelnie, hogy minden rész szükségleteinek arányában táplálkozhasson belőle, és legyen a javakból annyi tartalék, ami szükséges a fenntartásukhoz, és hogy ez a gazdag tartalék szétosztható legyen abból a célból, hogy minden rész hasznosan tudja betölteni funkcióját az állam és az önök érdekeit szolgálva, amelyek egyébként minden egyes ember érdekei is. Ebből születhet egy nagyon komplex egészséges test.

A nagy mű az önök által teremtendő rendtől függ megszüntetve minden zűrzavart, amelyek az idők folyamán észrevétlenül behatoltak, és amelyek most tapinthatók. Ha most keservesnek is látják Felségetek a kezdetet, a folytatás és a mű szemmel látható tökéletesítése könnyíteni fogja nap, mint nap. És kis idő múlva már csak a fenntartására kell gondolnia. Az önök számára ez kellemes és elégedett pihenés lesz, hasznos és tisztességes foglalkozás. A teremtő Isten, ahogy a teológusok és filozófusok mondják, megszüntette a káoszt. De mióta a világot megalkotta, mindig megtartotta a maga nyugalmában. Ez nem lustaság, vagy tétlen pihenés, hanem a tökéletességé, amely magával hozza a békés nyugalmat. Mert, mint Mózes mondja, Isten valódi célja az ember, akikre egy egész napot szánt, hogy gyönyörködjön bennük. De ugyanakkor nem szűnt meg megőrizni a világot sem fenséges erejével, kormányozni tanácsaival, megtartani jósága révén, elrendelni sok dolgot, a földön és az égen egyaránt tudása és tetszése szerint. A világ teremtése hat nap alatt befejeződött, de a kormányzás most is érvényes. És Isten, e csodálatos gépezet alkotója, amelyben minden más csoda is megtalálható, folyamatosan munkálkodik, hogy rendjét megőrizze.



== Jegyzetek ==
<references/>