Revision 85755 of "Jó itt nekünk..." on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = Jó itt nekünk...
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Joittnekunk
| megjegyzés = 1892
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Ne szálljon messzebb soha lelked
Parányi fészkünk szélinél,
Szegényes bár, de csakhogy elfed,
És enyhiben nem ér a szél!
Fecskéink, lásd, mily boldogok
Elrejtve füstös ereszaljon,
Ifju, öreg, hogy elcsacsog...
Jó itt nekünk, kicsim, galambom!

Miért ohajtsuk a világot,
Mely bár ragyog, bár elvakít,
Dér- s faggyal csap meg minden ágat,
Lefosztva gyér virágait?
De itt, e boldog rejteken,
Ez eldugott szép tündérparton
Minden virág nekünk terem...
Jó itt nekünk, kicsim, galambom?

Fehér galamb a népes búgban,
Rigó a lombos almafán
Tanít szeretni gondban, búban
S fölös bőségben — igazán.
Pintyőke zengi friss dalát
Kertünk alatt a cserjés halmon,
Én rád ruházom szép szavát...
Jó itt nekünk, kicsim, galambom!

E kert kicsiny, de hoz virágot,
E föld nevel gyümölcsöket;
Én vettem a virágnak ágyat,
Én törtem itt minden röget!
Van-é gyümölcs, mely édesebb,
Mint itt, ezen a csüngő gallyon?
Hol van virág, mely ékesebb?
Jó itt nekünk, kicsim, galambom?

Sokan vagyunk kicsiny kenyérre, —
De egy napig mindig elég!
Az ember többet mért is kérne?
A holnap ránk derül-e még?
Rigónk családja népesebb,
S dalától zeng a tiszta alkony, —
Aggóbb ugyan miért legyek?
Jó itt nekünk, kicsim, galambom!

A nagy világ hullám-moraja
Oly szépen hangzik messzirül,
De nem tudod, hogy e morajba
Hány jajgató panasz vegyül!
De hallgasd, szivünk mint dobog,
Mily egyformán, mily tiszta hangon, —
Oh, hogyne volnánk boldogok!
Jó itt nekünk, kicsim, galambom!

Miért vágyódnánk hát mi messzebb
Parányi fészkünk szélinél?
Szegényes bár, de fölmelenget
És enyhiben nem ér a szél.
Lásd, a madár is úgy szeret
Rejtett fészkén, a sűrű gallyon...
Jó itt nekem, jó itt neked,
Jó itt nekünk, kicsim, galambom!
</poem>

[[kategória:versek]]