Revision 85761 of "A fészek" on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = A fészek
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Afeszek
| megjegyzés = 1893
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Hogy kinyilt szerelmünk
Legelső virága,
Az volt csak a kedves,
Az volt csak a drága!
Én enyimnek mondtam,
Te nem hagytad abba, —
Néha enyelegve
Összekaptunk rajta.

Tudom is én, honnan,
Megtudta a gólya:
Segitett bajunkon
Piczi, fehér pólya...
Barna volt az első,
Van már egy szőke is,
Jut egyenlőképen
Nekem is, neked is.

Elgügyögtünk aztán
Zajtalanul, csendben, —
Egyszer csak ihol van
Laczika, a lelkem.
Többen vagyunk újra,
De cseppet se bánom:
Király vagyok, édes,
Katonám van három.

Megin’ ring a bölcső,
Nem üresen hajtom,
Kezdődik a mese
Hallod-e galambom?
— Volt egyszer egy ember
Nagy Meseországba’,
Annak az embernek
Három fiacskája,
Meg egy kicsi lánya!..
</poem>

[[kategória:versek]]