Revision 85768 of "Szeretem..." on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = Szeretem...
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Szeretem
| megjegyzés = 1894
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Szerettem a magányt, a csendet,
Rejtett virágok életét;
Kerü1em a világ zúgását
S az emberek tekintetét.
Szerettem volna futni, szállni,
Ölembe véve tégedet
S keresni egy kis, ismeretlen,
Ember-nemlátta szigetet.

Az volna élet! Tiszta ketten
S csupán egymásnak élni ott,
És háborítlan, meglesetlen
Élvezni mézet, illatot.
Boldogságunknak szép virágát
Nem bántanák irigy kezek,
S nem nézné senki sanda szemmel
Turbékoló szerelmemet.

Nem félteném kiváncsi tolvaj
Szemétől szűzi bájodat,
S nem osztaná meg gondolatban
Sem senki bo1dogságomat.
Ah! mennyi csillag fenn az égen!
Miért nem mind egy kis sziget,
S helyezne Isten mindenikre
Egy pár meleg galambszivet...

...Nem... Látod, e vásári zajban
Zsibongni látok ezreket,
Árulnak égő piros ajkat,
Nyitott kebelt, csukott szemet;
Jó itt nekünk, jó látni nékem
E czifra vásár kincseit,
És tudni, hogy több vagy te százszor,
Mint e piacznak gyöngye: mind!
</poem>

[[kategória:versek]]