Revision 85774 of "Esőért" on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = Esőért
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Esoert
| megjegyzés = 1894
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Isten, ki szent kezeddel kötve tartod 
A csurgatag felhőnek barna szárnyát, 
Ne fordítsd el könyörgésemtől arczod : 
Áztasd meg a szomjú mezők határát. 
Parancsolj a kiszáradt déli szélnek. 
Fürdjön meg a tenger zúgó vizében, 
S hozzon vigaszt a jajveszéklő népnek, — 
Uram, ne hagyj elveszni minket éhen! 

Megérdemeljük büntető hatalmad 
Mi bűnösök, mi büszkék, elbizottak, 
Kik akkor hintünk csak fejünkre hamvat, 
Ha súlya megcsap méltó haragodnak. 
De nézz az apró, bűntelen gyerekre, 
Ki meg nem értvén a mi könyeinket, 
Játszik, szalad, pillangót űz epedve. .. 
S e gyermekért áldd meg vetéseinket. 

Emlékezzél meg a szántóvetőnek, 
Mikor munkába kezd, első szavárul, 
S midőn beszórta a kiszántott földet: 
A hozzád küldött buzgó hál'adásrul; 
Aztán mi volt: — Uram, ne vedd azt számba, 
Bocsásd meg a hitünkért rosszaságunk, — 
A boszúdnak ne légyen folytatása, 
Ha bűnbánó ajkkal feléd kiáltunk. 

Itt van megint a jámbor kicsi fecske, 
Százszor leszáll a füstös szarufára, — 
Sir tétlenül, nem lel közelbe', messze, 
Miből hajlékát megteremtse: sárra. 
Eltűnt a tó, a réti ér kiégett, 
— A mélyvizű folyó meg hol van innét! — 
A kis fecskéért, a ki sose vétett: 
Locsold meg Uram meddő földeinket! 

A liliom virága vétkezett-e, 
S a megkötött gyümölcsöt elrúgó fák! 
A templomunk lecsüggedt, árva berke 
S a kék hegyek mind és a sárga rónák ? 
Hasadt sziken az elcsigázott nyájak 
Kétségbeesve, züllve tévelyegnek, 
Kínjába' hallgat a szomjas vadállat, — 
Uram, vess végett ennyi gyötrelmnek ! 

Ki holdak óta kötve, fogva tartod 
A csurgatag felhőknek barna szárnyát, 
Ne fordítsd el könyörgésünktől arczod : 
Öntözd meg árva földeink határát; 
Parancsold a kiszáradt déli szélnek : 
Fürdjön meg a zúgó tenger vizében 
S hozzon vigaszt e jajveszéklő népnek, — 
Isten, ne hagyj elveszni minket éhen! 
</poem>

[[kategória:versek]]