Revision 85778 of "Furulyaszó" on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = Furulyaszó
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Furulyaszo
| megjegyzés = 1895
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Öreg szilfa alá gyertek, édes párom, 
Hallgatag este van, elült már a fecske, — 
Ölembe, ölembe aranyhajú lányom 
S mellénk ti többiek a gyékény-szövetre. 
Megigazítottam iharfurulyámat: 
(Minden olyan csendes, mintha lesne dalra) 
Nosza rázendítem legújabb nótámat, 
Mig elandalodtok valamennyin rajta. 

Harmatos hajnalon 
Magas erdő alján 
Pillangó született 
Galagonya gallyán, 
Csipkefa virága 
Harmattal itatta, 
Napkeleti szellő 
Bingatta, ringatta. 
Reggeli napsugár 
Csókot ejtett szárnyán, 
Attól támadt rajta 
Hétszinű szivárvány. 

Fölzendült az erdő 
A tiszteletére: 
Poszáta énekelt 
Parányi fülébe; 
Alatta fecske szállt 
Locsogva, fecsegve, 
Fölötte gilicze 
Bánatát nevette. 

Somfabokor alján 
Gyöngyvirág harangja 
Csilingelt, csilingelt:
Mézzel csalogatta; 
Piruló vadrózsa, 
Szirmait kitárva, 
A szellős halomra 
Hívogatta, várta. 

Csipkebokor ágát 
Futó szél megrázza, 
Pereg a pillangó 
Szivárványos szárnya, — 
Utószor csókolja 
Szülő-bokor gallyát: 
Elrepül bejárni 
Hímes birodalmát. 

Szállt, összecsókolta 
A gyöngyvirág kelyhét, 
Szítta a vadrózsa 
Illatát: szerelmét, 
Szállt a messze réten 
Virágrul virágra, 
Fürdött a tavaszi 
Meleg napsugárba', 
Tenger gyönyört érzett 
Piczike szivébe', — 
Ez az egész világ 
Ő érte van, érte . . . 

Fris zivatar zendül, 
A pille megszédül, — 
Leszállna, de nem bir 
A haragos széltül, 
Fut vele sebesen 
Messze, nagyon messze, 
Hiába könyörög: 
Ereszsze, ereszsze . . . 
Ragadja, sodorja 
Idegen határra 

S leteszi aléltan 
Egy vad ingoványba. 
Fölébreszti hamar 
Suttogó nád nyelve, 
Élivel, hegyével 
Sebezi nevetve. 
Kollokán bugája 
Hímporát letörli, 
Csacska vízimadár 
Kósza hirét költi, 
Sárga hinárvirág 
A vizszinre csalja, 
Hogy agyonölelje 
Százujjú szalagja. 

Fekete mocsárban 
Hinárvirág közül 
Karcsú liliomszál 
Serdült föl egyedül, 
Űzött pillangónak 
Kebelét kínálta, 
Meleg szánalommal, 
Gondosan bezárta, 
Sebét gyógyítgatta 
Illat-balzsamával, 
Beföstötte szárnyát 
Sárga himporával, 
Meg is vigasztalta 
Liliombeszéddel, 
Liliombeszéddel: 
Szűzi szerelmével...

És mikor kigyógyult, 
Sose vágyott többé 
Galagonya-fürtök, 
Gyöngyvirágok közzé, 
Aranyos lett neki 
A mocsár világa, — 
Gyönyörűvé tette 
Liliom virága...

Mesélő furulyám leteszem öledbe, — 
Tán el is pihentél altató szavára? 
Majd ébresztő csókot lehellek szemedre, 
Simulj ide hozzám te édes, te drága! 
Furulya meséje visszhangzik lelkemen, 
Mikor megcsókolod redőző homlokom, — 
Ölellek hosszasan, ölellek hevesen, 
Te bűbájos virág, te áldott liliom! 
</poem>

[[kategória:versek]]