Revision 85782 of "Dal fakad szivemben..." on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = Dal fakad szivemben...
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Dalfakadszivemben
| megjegyzés = 1895
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Dal fakad szivemben, dal zendül ajkamon, 
Rólatok, értetek, szerelmes angyalom! 
Hír, dicsőség álma lelkem' nem zavarja, 
A hideg magasság nem az én világom, —
Dalos fecske vagyok meleg ereszaljba',
— Nem koszorúra, csak szerelemre vágyom! 

A nagyok életét olvasom, forgatom: 
Jaj, de kevés öröm, de tenger fájdalom! 
Jussok a csalódás, részük a gyalázat, 
Nyomorban halnak el vagy idegen ágyon, 
Mit ér koszorútok, mikor sírba szálltak?...
— Nem koszorúra, csak szereimre vágyom ! 

Van, ki a dicsőség szent halmát elérte,
Ifjú babérlombok hullanak fejére; — 
Megifjul-e tőlük a kihamvadt lélek? 
(Közel int a sír is, alig egy-két lábnyom) 
Használ-e a kő-kép porladó szivének?...
— Nem koszorúra, csak szerelemre vágyom ! 

Én a szerelemnek szavát szedem dalba, 
Csókkal fizet érte az egy, a ki hallja; 
Mint az érbe hullott liliomlevelek, 
Mint a harmatcseppek szomjan égő nyáron, 
Eltűnik életem, zajtalan lepereg...
— Nem koszorúra, csak szerelemre vágyom ! 

Mégse vesz el nevem, mint szó a pusztába', 
Eleven magot hoz életem virága, — 
Kő nem lesz síromon, dicsekedő jelül, 
De igaz köny reszket egyszerű fejfámon: 
Melegítői szivem tovább-tovább hevül...
— Örökkön örökké szerelemre vágyom!
</poem>

[[kategória:versek]]