Revision 85786 of "Utravaló (Móra István)" on huwikisource

{{fej
| szerző     = Móra István
| fordító    = 
| cím        = Utravaló
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| kulcs      = Utravalo
| megjegyzés = 1895
{{kiadás}} {{szövegminőség|75%}}
}}
<poem>
Édes fiam te, serdülő cselédem, 
Apád-anyádnak legkorábbi gondja, 
Nyisd meg szived, bocsásd be hív beszédem, 
Fogadd be úgy, a hogy szivem dobogja. 
Ne várj mesére, hajh, feledd el 
A hét törpével hogy mi van, 
Elejtett sípodat se vedd fel: 
— Tanulj, édes fiam! 

Előtted út, veszélyes, ismeretlen, 
Ne félj azért, remélve, híve járj csak, — 
Anyád intése fegyver lesz kezedben 
S az én beszédem védő útitársad. 
Lásd, én se kaptam mást hazulról, 
Se én, se mások annyian, — 
És gazdagon jöttünk meg újból: 
— Tanulj, édes fiam ! 

Mert gazdag az, ha nincs is földje, háza, 
Ki vad mezőnek nem hagyá a lelkét; 
A kincs, fiam, avult gyűlölség tárgya 
S a tudást minden népek ünnepelték...
A századok nagy éjjelének
A hány örök csillagja van,
Vigyázz rá: lelki fénytül égnek — 
— Tanulj, édes fiam ! 

Ime, a könyvek tarsolyodba téve, 
Becsüld meg őket, gondjukat viseljed, 
Mer' érez a könyv, érez, mintha élne, 
Szeret, tanít, itatja szomjú lelked. 
Él, él a könyv, a bölcsek lelke 
Világit a soraiban — 
S száll emberekrül emberekre . . . 
— Tanulj, édes fiam ! 

Meg itt e nagy könyv s mindenütt körülted: 
A föld, az ég, a hegy-völgy és az erdő, 
A szél, ki a pusztán virágot ültet, 
Kinek nyomán repül a barna felhő; 
Az Isten szól szavukban hozzád 
S a förgeteg villámiban, 
Előlük, oh, ne född el orczád — 
— Tanulj, édes fiam! 

Tanultam én is, összeforrva bennem 
A könyvek és a természet beszéde, 
Erős levék, száz gondot elviseltem, 
Szivemben összhang és kitisztult béke ; 
Szegény vagyok, de lásd: szeretnek, 
Es ebbe' lelkem annyi van... 
Maholnap szárnya kél nevemnek: 
— Tanulj, édes fiam! 

Sokan vagyunk; kicsiny testvérid 
Négyen vigyáznak a te nyomdokodra,
Ha tán utadrul a gonosz letérit: 
Kihal reményem bimbós rózsabokra. 
Felköltöm őket búcsucsókra, 
Öleljenek mindannyian, — 
Mutass nekik példát a jóra : 
— Tanulj, édes fiam!
</poem>

[[kategória:versek]]