Difference between revisions 81092 and 81108 on huwikisource

{{fej
| szerző     =Antoine de Montchrestien 
| fordító    =Újfalusi Németh Jenő 
| cím        =[[Gazdaságpolitikai értekezés]] (1615)
| szakasz    =A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL Az állam és szerepe
| előző      =
| következő  =A RENDEK
| megjegyzés =A fordítás alapja: Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Édition critique par François Billancois. Librairie Droz, Genève, 1999. Série: Les classiques de la pensée politique; 
Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Paris, Libraire Plon, 1889. Série: Économie patronale. 
}}
'''A fordító előszava'''

<center>ANTOINE DE MONTCHRESTIEN ÉS AZ „UNORTODOX GAZDASÁGOLITIKA”</center>

(contracted; show full)e kibontakozzék népeik iránt, hogy újra felébresszék bennük a cselekvés vágyát, ami fuldoklik segítség hiányában. Tegyék ezt értük, hogy minden vonatkozásban boldog bőségben éljenek, kötelességük legyen jogarukat áldani, és minden erejükből csatlakozzanak azokhoz, akik nap, mint nap könyörögnek az önök egészségéért, és hosszú életéért, valamint ennek a birodalomnak a növekedéséért és dicsőségéért.

Keresztény Felségetek legalázatosabb és legengedelmesebb, és leghívebb alattvalója.

Ant. De Mont-Chresiten


== A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL ==

=== AZ ÁLLAM ÉS SZEREPE ===
 
Akik az államok kormányzására hívatottak, azok fő célja a dicsőség, a növekedés és a gazdagodás. A rómaiak dicső Augustusa, aki békével lett a birodalom birtokosa nagyon igaz és nagylelkű és nagyszívű uralkodóhoz méltó dolgot mondott: „Én téglából épült Rómát találtam, de márványból épült Rómát hagyok magam után.” Ezzel az ünnepélyes óhajjal olyan nagyságra kötelezte magát, amilyent mi el sem tudunk képzelni. Magam részéről nem szűkíteném ezt az ígéretet a magas falakra, a csodás templomokra, a hatalmas diadalívekre, az amfiteátrumokra és más szép építményekre, amelyekkel a világ királynőjét erősíteni, és emelni kívánta a végtelenig. Joggal ki lehet terjeszteni a kiváló rendre, a törvénykezésre, amelyek a szilárd építményeknél is jobban hozzájárultak ahhoz, hogy sok kiváló ember Örök Városnak nevezze.

Van-e nagyobb és tiszteletre méltóbb cél, amelyre békeszerető felséges uraink törekedhetnek; van-e hasznosabb és méltóbb tevékenység, mint azoké, akiket Felségetek kiválasztanak közszolgálatra: nem csupán gazdasági ügyeik intézésére, hanem arra is, hogy éberen és aktívan őrködjenek a közrend felett, cselekedjenek az önök népei foglalkoztatása és megbékélése érdekében? A régi jó szokások felújításával és felfrissítésével kijavítani ebben a királyságban mindazt, amit az idő tönkretett, helyettesítve és kiegészítve azzal, amit a gyakorlat, a kor valamint az üzlet hasznosnak és szükségesnek tekint? És ha lehet a költők Médeájának mesterkedését alkalmazva visszaadni az öreg és gyenge apa Aiszón<ref>Aiszón, Jázon apja, akit Médea felélesztett.</ref>  legszebb, legvidámabb fiatalságát?
A természeti tárgyak esetében egyedül az öregség nagy betegség: mindig van valami, ami megbetegszik, megsérül, elveszti normális működését. A világban uralkodó minden törvény megköveteli, hogy a régi államok nem maradhatnak örökké régi állapotukban. Sok veszedelmes indulat halmozódik fel bennük, amelyek akadályozzák, vagy rossz irányba viszik egyébként legitim cselekedeteiket. De aki nem tudja visszaállítani jó egészségi állapotukat, kötelessége, hogy legalább jól szabályozza őket egészen addig, amíg Aszklépiosz<ref>Asclépiosz: az orvoslás istene a görögöknél.</ref>  nem rendel számukra biztos gyógymódot, amely az egészséges részek hőmérsékletét rendbe hozva erőt ad elűzni, ami természetellenes, és így mutációval a test újra jó állapotba kerül.

A népeink bizalma biztosít minket arról, hogy főként Hölgyem hívatott arra, hogy kikúrálja ennek az államnak a betegségeit. Mert egyszerre dolgos és kegyelmes. Három fontos dologban ön hívatott cselekedni. Az ön természetes jóságára nincs példa napjainkban. A franciák hajlandósága, hogy engedelmeskedjenek az ön akaratának, soha nem volt ilyen erős. És ennyire ügyes és mérsékelt segítőkész hercegek sem születtek Szent Lajos<ref>Szent Lajos: IX. Lajos,1214-1240</ref> ágából. Mennyire meg lenne koronázva az emléke is, ha ezt a pihenőt felhasználja arra, hogy egy ilyen szép eredményt elérjen! Micsoda tisztelet és megbecsülés várja önt az utókor részéről, ha királyunk kezébe úgy tudja adni ezt a Delias-nál<ref>Kincsekkel megrakott hajó, amelyet Athén küldött Délosznak</ref> is különb Galiont olyan épen és egészségesen, amilyen valaha volt, jó elemekkel pótolva az önre hagyott elgyengült, rothadó, férges részeket. Ígérhetünk-e kevesebbet magunknak, annak tudatában, amit már eddig is tett? Először is, olyan szilárd bázisra helyezte Franciaország biztonságát, hogy senki nem tűnik képesnek azt megrendíteni. Mint bölcs Salamon király idejében Izrael és Júdea biztonságban éltek, egyik a szőlőskertek, a másik a fügefák alatt. A Nap mindig úgy süt, mint Szirakúzában. A dolgok itt csendesek, békések, nyugodtak. Ön egy kis sót dobott beléjük, és keserű ízű forrásaink vize meglágyult. Nem csupán azok, akiknek a természet adja ezt az érzést, de a városok és a vidék is örülni látszik a nyugalomnak az ön birodalmának kegyelme alatt, amely felett az ég kegyes, tiszta, világos, és ködtől is mentes. Mars porát<ref>Mars pora: a puskapor.</ref> kiráztuk; most lehetőségünk van pihenni és aludni Minerva fája alatt. Az uraságok és a katonák el vannak ragadtatva királyi kezének jótetteitől. A nép pedig a sokféle gyümölcs tömegétől. És minden alattvalója a kellemes nyugalomtól. A csillagok is barátaink, és kedvtelve figyelik ifjú Napunk felemelkedését, aki felkeltével világosságot áraszt, és hamarosan elhalványítja az összes királyi fényt, amelyek most beragyogják a földet. Azzal zárnám az ön bölcsességének dicséretét, hogy amint az isteni gondviselés létrehozta az egymással szemben álló elemek minőségi egyensúlyát, ugyanúgy tette ezt ön, aki sokáig viselte a vallási harcok súlyát, amikor ön csodálatosan óvatos meggondolással mindkét félnek okot adott arra, hogy megszülessen közöttük a szép egyetértés és jó akarat, ami uralkodásának és államunknak a harmóniáját, nyugalmát megteremtette.
 
Felségetek feladata marad (akik hatalma a legfelsőbb isteni hatalom földi megnyilvánulása alattvalóik felett, a továbbiakban is legyen az a széles csatorna, amelyből elágazik az egész királyságban az önökből áradó jóság), hogy továbbra is szeressék úgy, és kormányozzák őket olyan gondossággal, mint a múltban. Lévén, hogy az önök igazi isteni vonása az, hogy helyesen cselekedjenek, és az igazi királyoké pedig az, hogy akarják is ezt. És másrészt, akik számára csupán az a dicsőség marad, hogy önöknek engedelmeskedjenek, és jól szolgálják azokat a terveket, amelyeket e célból megfogalmaznak, letaposott úton járnak a mi boldogságunkra az önök megelégedésére. Amióta önök kerültek ennek az államnak a kormányához, szerencsés nyugalmas időt élünk, és a legnagyobb szellemek sem tudják eldönteni, hogy önt a szerencsés boldogságáért vagy okos előrelátásáért csodálják. Ki ne ijedt volna meg (és ez nem képzelgés) ennek a nagy birodalomnak mindenki szeme láttára történt a minapi rettenetes hajótörésétől, amikor elhagyva érezte magát a világ legjobb, legtapasztaltabb és leghatározottabb kormányzójától? És azután, ön azonnal visszahelyezte a kormánykereket oda, ahonnan leszakították, és a vihar, amely a hajó körül tombolt, elmúlt, a tengerünk megnyugodott, az égboltunk kiderült. A rettegés eltűnt szívünkből és a szemünkből. És önök segíteni kezdtek bennünket, hogy mi, nyugodt és békés hajózással bonyolíthassuk üzleti tevékenységünket.
 
Bizonyos, hogy minden egyes alkalommal, amikor Felségetek kezüket és szívüket az égre emelik könyörgésre, emlékeznek az ezernyi kegyre, amivel az ég elhalmozta és továbbra is elárasztja önöket, amelyek kifejezésére kevés a szavam, és meghaladják az önök saját vágyait is.
 
Hasonlóképpen népeik is, akik az önök jótéteményeiből részesülnek isteni akarat visszatükröződéseként, rendkívül el vannak kötelezve, hogy minden pillanatban imádkozzanak és könyörögjenek az önök nagyságának az üdvéért. Hogy az isteni áldás továbbra is bőségesen áradjon Felségedre, a jövőben is kísérje segítséggel fia szerencsés uralkodását, és századról századra öröklődjön dicsőséges utódlása.

Számunkra ebben a teljes megnyugvásban, amikor úgy lélegezhetünk, hogy semmi okunk sincs sóhajtásra, csak kívánjuk boldogságunk folytatódását úgy, ahogy elkezdődött, vagy inkább, hogy örökké tartson, és soha meg ne szűnjön, hogy múltbéli jótéteményei biztosítékot jelentsenek a jövőben is. Annak szimbólumaként, hogy az összhangot fenntartja közöttünk, és életünk minden napjában ihassuk a barátság kedvesen felénk nyújtott kelyhéből, az ön különleges óvatos előrelátása révén megteremtett béke italát, a korábbi szembenállást feledtető kancsókát,<ref>Kancsóka: Jó illatú rovarfogó és rovarevő növény.</ref> amelyet oly kedvesen nyújt felénk.

Kötelességünk szeretni és imádni azt, aki hasznos számunkra és megelégedésre ad lehetőséget. A világ legrosszabb indulatú embere sem fog rosszat gondolni vagy mondani, amikor összes érzékeivel örül annak, amiben részesedik. Íratlan törvény, de a természet is beleoltotta mindenfajta állatba, hogy szeresse, aki jót tesz vele, és gyűlölje, aki rosszat. Mi tehát természetünkből és civilizált voltunkból következően is ragaszkodunk ahhoz, hogy hálásak legyünk önöknek, tiszteljük és szolgáljuk, minthogy önök a legláthatóbb intézmények, amelyek által napjainkban Isten megmutatja és elismerteti nem csupán jóságát, de hatalmát is.

A platonikusok<ref>Platónt követők, vagy Ficino (1433-1499) által újragondolt tanai követők. (M. Ficino: Platonikus írások, Szent István társulat, Budapest 2003. 232. o.)</ref> azt mondják, hogy a hatalmas világban lélek van, amely belülről táplál és erjeszt, szétosztja az erőt az artériákon keresztül mozgatva minden nagy és kis testrészt, amelyekben él ez az erőteljes pusztulásra soha nem ítélt szellem. Így terjed szét Felségetek tekintélye és hatalma ebben a nagy államban, és egységét megőrizve érvényesíti minden részben hatalma érvényét. Nincs szem, amely ne általa látna, nincs fül, amely ne ettől hallana, láb, amelyet ne ez hajtana, nincs kéz, amelyet ne ez mozgatna.

Önöknek kell hát gondosan figyelnie, hogy minden rész szükségleteinek arányában táplálkozhasson belőle, és legyen a javakból annyi tartalék, ami szükséges a fenntartásukhoz, és hogy ez a gazdag tartalék szétosztható legyen abból a célból, hogy minden rész hasznosan tudja betölteni funkcióját az állam és az önök érdekeit szolgálva, amelyek egyébként minden egyes ember érdekei is. Ebből születhet egy nagyon komplex egészséges test.

A nagy mű az önök által teremtendő rendtől függ megszüntetve minden zűrzavart, amelyek az idők folyamán észrevétlenül behatoltak, és amelyek most tapinthatók. Ha most keservesnek is látják Felségetek a kezdetet, a folytatás és a mű szemmel látható tökéletesítése könnyíteni fogja nap, mint nap. És kis idő múlva már csak a fenntartására kell gondolnia. Az önök számára ez kellemes és elégedett pihenés lesz, hasznos és tisztességes foglalkozás. A teremtő Isten, ahogy a teológusok és filozófusok mondják, megszüntette a káoszt. De mióta a világot megalkotta, mindig megtartotta a maga nyugalmában. Ez nem lustaság, vagy tétlen pihenés, hanem a tökéletességé, amely magával hozza a békés nyugalmat. Mert, mint Mózes mondja, Isten valódi célja az ember, akikre egy egész napot szánt, hogy gyönyörködjön bennük. De ugyanakkor nem szűnt meg megőrizni a világot sem fenséges erejével, kormányozni tanácsaival, megtartani jósága révén, elrendelni sok dolgot, a földön és az égen egyaránt tudása és tetszése szerint. A világ teremtése hat nap alatt befejeződött, de a kormányzás most is érvényes. És Isten, e csodálatos gépezet alkotója, amelyben minden más csoda is megtalálható, folyamatosan munkálkodik, hogy rendjét megőrizze.⏎
⏎


== Jegyzetek ==
<references/>