Difference between revisions 81110 and 81111 on huwikisource

{{fej
| szerző     =Antoine de Montchrestien 
| fordító    =Újfalusi Németh Jenő 
| cím        =[[Gazdaságpolitikai értekezés]] (1615)
| szakasz    =A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL Az állam és szerepe
| előző      =
| következő  =A RENDEK
| megjegyzés =A fordítás alapja: Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Édition critique par François Billancois. Librairie Droz, Genève, 1999. Série: Les classiques de la pensée politique; 
(contracted; show full)ekben mintegy tiszteletbeli hálából készülnek a tárgyak. Így kapcsolódnak egymáshoz a különböző művészetek. Észre kell vennünk, hogy a „mechanikus” kifejezés képszerűen ugyanarra a megfontolt tudásra és bölcsességre utal, mint ami beragyogja a szabad művészeteket több, kevesebb érdemük szerint. Ha egy tükörrel szembehelyezünk több más kisebb tükröt, ezek nagyságuk szerint tükrözik vissza a képet. Azonos forrásból eredő patakok ezek, szétterülve az emberi szükségleteknek megfelelően. A költők Prométheuszról
<ref>Proétheusz: az emberek számára lehozta a tüzet. Büntetés: A Kaukázus hegyeihez kikötve sasok tépték a máját</ref>  mondják, hogy kettéosztotta az égi tüzet, és abból ellopott egy szikrát ide, és egyet oda. Ez azt jelenti, hogy minden művészet darabkáját képezi az isteni bölcsességnek, amelyet az ész eszközével együtt közölt velünk.

Ennél a meggondolásnál megállva nagyon elcsodálkoztam, hogyan van az, hogy tudós emberek (a művészeteket negligálva) illetékesnek tekintették magukat, hogy beszéljenek az égi rendről, a Nap és a Hold járásáról, a planéták mozgásáról, a csillagok állásáról, röviden a minket körülvevő firmamentum méreteiről, és a testekről, amelyek benne vannak. Mennyire messze vannak ezek az általunk belátható térségektől, és milyen felfoghatatlan mértékben meghaladják az ember által felmérhető távolságot! Ezek annyi ragyogástól elragadtatva, mint új Phaetonok<ref>Phaeton: Héliosz, a Nap fia, megmentette a világot apja haragjától.</ref>  az égből a földre tottyanva alig vették észre (és végképp nem teremtették meg) a rendet, amely mindegyiküket érinti külön-külön és mindnyájunkat együtt. A bölcs isteni gondviselés érvényesül itt lent és a világ egészében, úgy ítélem meg, hogy az emberiség által felhalmozott szükséges természetismeret minket kétszeresen érint a szellemi képességünk és a belőle származtatható hasznosság arányában.
 
A filozófia két nagy csillaga, Platón és Arisztotelész<ref>Platón és Arisztotelész (i.e. 382-322. és i.e. 429-347) Montchrestien korában mindkét filozófus, de főként az utóbbi volt tekintély.</ref>  valamint leghíresebb tanítványaik közül mindazok, akik tudatosan vagy alkalomszerűen foglalkoztak a polisszal, felfigyeltek arra, hogy a közös szükség közös segítségért kiált, és ez volt az oka az emberek csoportosulásának és szövetségének, ami a városok kialakulásához vezetett. De akikről beszéltünk, ahelyett hogy lépcsőn jöttek volna le, amelyet nem találtak meg, leestek fentről, és vissza sem tudtak mászni lépcsőnként, és mindmáig nem tudták megérteni annyi ismeret birtokában sem, hogy az isteni gondviselés irányításával alakult ki közöttünk különbözőségükben is csodálatos élethíivatás. Mivel ők mindent a nagybetűs természetnek tulajdonítanak, így egyetlen érvük van erre: mindannyian különbözőknek születünk, tehát különböző módon vagyunk hajlamosak élni, de mindegyik életmód egyaránt megfelel a polgári társadalomnak.

(contracted; show full)
   
Thalész mondta, hogy az a legjobb filozófus és a nagy vezető, aki szellemi képességei segítségével egy éven belül meggazdagodik, és az a boldog ember, aki egészséges és tudása van; Szókratész
  <ref>Szókratész: i.e. 470-399, görög filozófus: őt tekintjük a nyugati filozófia és etika megalapítójának.</ref> szerint pedig egyetlen javunk a tudás, és egyetlen bajunk a tudatlanság. Aki valamilyen mesterség ismeretével hasznos tud lenni másoknak, dicsekedhet a bölcs Apollóval együtt, hogy világpolgár; mert bárhová is menjen a földön, ahol emberek élnek, szállást adnak neki, becézik, keresik. Jót tanácsolnak azoknak, akik megszerzik fiatalon azt, ami segítheti őket öreg korukban. Olyan tudásra gondolok, amit az ember magával vihet, nem lehet sem megégetni, sem elveszíteni, ha csak semmi nem marad egy hajótörésből. Arisztipposz  <ref>Arisztipposz:i.e.435-356, a hedonista filozófia megalkotója.</ref> ügyes volt, amikor azt mondta, hogy úgy lehet megkülönböztetni a tudással rendelkező embert a tanulatlantól, hogy mindkettő kezébe kell adni egy baguettet és el kell küldeni őket egy idegen országba. „Bátorság! - mondta (mivel már volt tapasztalata a tengerrel, és mivel megtalálta a geometrikus vonalat), ezen a földön vannak emberek.” 

Biztos, hogy ahogy szemünkkel látjuk a körülöttünk lévő világosságot, szellemünk a művészetekből kapja a fényét, legyen az szabad művészet, vagy mechanikus (azaz kézi). Theophrastosznak<ref>Theophrasztosz: i.e. 371-287. Arisztotelész utóda a peripatetikus iskolában.</ref>  látszólag igaza volt, amikor haldokolva a természetre panaszkodva azt mondta, hogy hosszú életet ad a szarvasoknak és a kígyóknak, és keveset az embereknek, de ez az időtartam elég arra, hogy a művészetekben a tökéletesítsük magunkat az ismeretek révén.

(contracted; show full)ndenféle szellemi képet. És hogy a kívánsága beteljesüljön, mint nyersanyag megteljen a vággyal, hogy több formát kapjon, abból a célból, hogy mint egy jól ellátott raktárból kiválaszthassa a szükséges művészeteket az élet fenntartásához és kényelmesebbé tételéhez, amelyeket mi az ész megannyi sugarának tekinthetünk, amelyek, az akarat által áramlanak és folynak az érzékelhető cselekvésekbe, amelyekből természetszerűen keletkezik, és következik a teljes megelégedettség.

== Jegyzetek ==
<references/>