Difference between revisions 81125 and 81126 on huwikisource

{{fej
| szerző     =Antoine de Montchrestien 
| fordító    =Újfalusi Németh Jenő 
| cím        =[[Gazdaságpolitikai értekezés]] (1615)
| szakasz    =A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL
| előző      =
| következő  =A KERESKEDELEMRŐL
| megjegyzés =A fordítás alapja: Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Édition critique par François Billancois. Librairie Droz, Genève, 1999. Série: Les classiques de la pensée politique; 
(contracted; show full)Általa megismerhetjük az isteni és emberi dolgokat, és segítségével bensőségesen társalgunk minden korszak legbölcsebb embereivel, amely megőrzi annyi széplélek emlékét, lehetővé teszi, hogy dicsérhessenek bennünket a jövőben, ha arra érdemes dolgokat hajtunk végre, és önök is tőle remélhetik a halhatatlanságot. Mint mondják, egy Mainzben született német volt az, aki ezt a művészetet először művelte a kereszténység körében úgy 1400 körül, ugyanakkor, amikor a szintén német alkimista barát, Berthold Schwarz
  <ref>Berthold Schwarz (1310-1384) valójában az bronz ágyú öntésének módját dolgozta ki.</ref> feltalálta a tüzérséget, amely a pokol villáma lett az emberiség egyetemes szerencsétlenségére, szemben a nyomdával, amely dísze, dicsősége lehet, és hasznára minden erényes embernek. Először fából készült betűket használtak, amilyeneket még ma is látni Strasbourgban az első nyomdával együtt, amelyet az örök emlékezetnek szentelve állítottak ki a város katedrálisában. Azóta, mint hogy könnyű az új találmányokat javítani, átálltak a fém karakterekre, amelyekkel végképp tökéletesítették ezt a művészetet. El kell ismernünk, hogy ezt a németeknek köszönhetjük, de Anglia és Hollandia már nekünk köszönheti azt, amit ebből a művészetből tudnak. Ma, amikor már minden keresztény nép birtokában van, a mi feladatunk megőrizni, ápolni és hasznosítani, mint mindenki a saját hazájában.

A könyvkereskedelem annyira egyetemes, hogy még az uralkodók, sőt egész államok sem vetik meg. Szavolyai Filibert  <ref>Filibert (1580-1604)</ref> herceg (az apja annak, aki ma is él), akit nagyra becsültek a tudásáért, annyira beledolgozta magát ebbe a kereskedelembe, hogy a velenceiek is irigyelték, és mindent megtettek, hogy kivegyék a kezéből olyan mesterkedéssel, ami megmutatja, hogy a profit tárgyában nincs olyan ember, aki megőrizné a becsületét. Ki ne tudná, hogy mennyi előnye van ebben Németországnak, és hogy bevételeinek nagy részét ez adja? 

A flamandok is, akik nagyon finom orral kiszagolják minden nyereség lehetőségét, felkarolták ezt a tevékenységet, és több fontos városban elindították a vidék mindenféle szegény embereit alkalmazva nagyon alacsony bérért, és a mesterlegényeket tizenöt cens-el<ref>Cens = centimes</ref>  többet fizetve kötik magukhoz, mint amennyit a franciák kapnak, akik húsz-huszonöt cens-t kapnak naponta egyenértékben. Ezzel az emeléssel megtalálták az eszközt, hogy az ő árujuk olcsóbban jöhessen be a francia piacra körülbelül a feléért, mint amennyit a mieink kénytelenek kérni érte; és egyre gyakrabban tudnak nálunk eladni sok olyan könyvet, amelyek gyakori felhasználásúak, és ezért nagyobb irántuk a kereslet. Íme, így lopják el a mi nyomdászainktól és könyvkereskedőinktől (az általános vélemény szeri(contracted; show full)nket? Hogy az angolok és flamandok ne panaszkodjanak azért, mert mi rájuk panaszkodunk, beszélnem kell egy kicsit az olaszokról. Ezek az emberek rendkívül agyafúrtak, teli ötletekkel, és tőlük mi nagyon sok mindent tanultunk. Ugyanazok a tényezők vonzották hozzánk őket, mint más külföldieket, és bírták hosszú tartózkodásra. Az utóbbi években az üvegművességet művelték nagyon jól és nagy haszonnal. Nem mintha, korábban ez nem létezett volna Franciaországban. Languédoc-ban, Dauphiné-ben, Armagnac-ban, a Foix
  <ref>Armagnac: Languedoc: Dél-Nyugat franciaországi régió; Dél-Kelet Franciaország (Alpok) Savoyához közeli régiója; a Garonne torkolata feletti megye; Dauphinée: a Piréneusokban Ariege megye központja.</ref> grófságban haszonnal művelték ezt a nemes mesterséget. Nemesnek nevezem tekintettel a kézre, amely alakítja, és az anyag tökéletes esszenciájára, vagyis az üvegre, amelyről dicséretként azt mondhatom, hogy az emberi tevékenység csodája, mint ahogy az arany a természeté.

(contracted; show full)

Vespasianus császár mondta, hogy a haszonnak jó szaga van, bárhonnan is jön. Ahogy ezt művelte, ismereteink szerint gyakran függött pénzéhségétől. De kétségtelenül dicséretes dolog, és minden gyanú felett áll, ha ehhez másokat segítünk. A legnagyobb uralkodók és a leg
 liberálisabbak mindig is dicsőséges feladatnak tartották olyan eszközök megalkotását és olyan törvények létrehozását, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy népeik gazdagodjanak. Tudva-tudván, hogy az ilyen gazdagság a költségeik és liberalizmusuk kimeríthetetlen forrása. Az igazságszolgáltatás gondjai után ez foglalja el lelkükben a második helyet, mint az előbbinek fontos függvénye, ami azt követeli, hogy mindenki megkapja azt, ami neki jár. Semmilyen más ügyben nincs annyi joguk, mint ebben, hogy leeresszék a kezüket, és lazítsanak a gyeplőn. Mert az országban hol előnyös szűkíteni a jótékonyságot, hol pedig bővíteni a kor lehetőségeinek és a méltányosságnak megfelelően, ami attól a meggondolástól függ, hogy mi az általános érdek, amihez a bölcsen irányító vezetés alkalmazkodik mindenben és mindenhol, mint általános célhoz, amelyre irányulnia kell minden a törvényhozók által létesített törvényeknek és azoknak az intézkedéseknek, amelyek e törvényeknek megfelelően engedelmeskednek azok, akik kormányoznak és azok is, akiket kormányoznak.

A mai divat szerint azt mondjuk, hogy az emberek boldogsága a gazdagságtól függ, a gazdagság pedig a munkától. Ahogy minden állatnak, amelynek van vére, van szíve is, minden országnak, amelynek van gazdagsága, van ipara is. Mivel az ipar ilyen szerepet tölt be, neki kell a különböző országokban a legjobban élni, és legutoljára meghalni. És, amint a legéletképesebb állat is a természet törvényeit követve képes fennmaradni, az állam akkor van legjobb helyzetben, ha megfelelő helyen jól védett területe van, és más államok társaságában hasznosságát és belső rendjét tekintve nem őt kormányozzák, hanem mások engedelmeskednek neki. Mert nagy szerencse, ha minden alattvalójának megvannak az eszközei szükségletei kielégítésére, vagy ha nincsenek, megszerezhetik. Ez a legjobb kantár a sokkarú és sokfejű Typhée  megfékezésére, aki ha megsértődik, vagy bosszankodik, hogy nem nyer semmit, fellázad, és néha földrengést okoz. Ettől az olajtól lecsillapodnak a viharverte hullámok abban a tengerben, amelynek mélye zajong és morog, mindig készen a lázadásra, ami nehezen csillapítható, és eljuthat odáig, hogy hullámai mindent fenekestől felfordítanak.

Az uralkodók legkifinomultabb művészetét az igazolja, hogy menyire járulnak hozzá népeik gazdagodásához, mert semmi más nem hoz több engedelmességet, több tiszteletet, és több köszönetet. Általában azokat szeretjük, akik jót tesznek nekünk; úgy tekintjük őket, mint valami harmadik természetet Isten és közöttünk, és oly mértékben tiszteljük őket, amilyen mértékben nyereséget tudunk termelni fennhatóságuk alatt.

Ha példát keresünk, nem kell-e messzire mennünk? Nem régen láttuk Anglia királynője kapcsán, hogy szerette, sőt imádta a népe. Be kell vallani, hogy gondoskodása és ügyessége révén megszerezte olyan addig nem ismert művészetek ismeretét azáltal, hogy felkarolta a lehető legtöbb segítséget adva azoknak a franciáknak, akik a belháború miatt átdobódtak a királyságába. A gyümölcsét maga is élvezte, az országa máig is élvezi. Mert ezek olyan dolgok, hogy maga Jupiter sem tudná csökkenteni a hasznukat (mint az öreg Kátó mondja). Ha munka van, az mindig termést hoz. Folyton termő szőlőtő ez, ha vesszőjét jól karban tartják és megóvják a vaddisznótól és más mezei állatoktól. Főként Franciaországban, ahol a szőlő aranyat ér, és amelyet éberebb sárkányokkal kellene őriztetni, mint a Hesperidák  almáit. Más szóval: ha beengednek mindenkit, ez egyre inkább lepusztul. Sivataggá válik. A csavargók szedik le a szemeket, szedik ki a töveket és viszik el a karókat is. És néhány év múlva még a helyüket sem lehet felismerni.

Korábban már mondtam, de ismételnem kell, hogy az okos politika legfontosabb jellemzője annak a felismerése, hogy az emberek miképp lehetnek leghasznosabbak a közösség és egyben a maguk számára. És hogy idáig eljussunk, táplálni, ápolni és növelni kell az ipart oktatással, és gyakorlattal. Mindent meg kell tenni, hogy száműzve legyen a tétlenség, ami a gazdag és virágzó államok fatális pestise. De be kell vonni az embereket a munkába felhasználva a becsület és a profit lehetőségének vonzerejét. Újra mondom, ez egy legyőzhetetlen hídra, amelynek számtalan feje nő, és ezek a különböző mesterségek. És akik ezeket ismerik és művelik olyanok, mint a rodosziak, akik először áldoztak az újszülött Minervának örök gazdagságban részesültek (mivel Jupiter hálából aranyfelhő bocsátott szigetük fölé). Akik pedig az ilyen embereket megvetették, rossz körülmények között szegények és nyomorultak maradtak. Most, hogy mindenki meg tudja tanítani őket, és hasznosan foglalkoztatni, szomszédin: az angolok, és a flamandok nekünk is megtanítják. Az ő példájuk mutatja, hogyan kell szabályozni a művészeteket, hogy megőrizzük és megtartsuk a saját kezünkben: az ő gyakorlatuk lényege, hogy aki képes dolgozni, nem maradhat munka nélkül. Könyörgöm, vegyék figyelembe Felségetek, hogyan váltak Hollandia, Zéland, Frize kicsi vidéki városkái csodálatos nagyvárosokká! Úgy, hogy ott tilos tanulatlannak és lustának lenni; ott korán elküldik az embereket a hangyák és méhek iskolájába, hogy megtanulják kigyógyítani magukat azokból az erkölcsi betegségekből, amelyek a legnagyobbak, amiktől az ember szenvedhet. Ők nem kérnek a természetes gyógymódokból, a városvezetés gondoskodik arról, hogy biztosítsa az orvosi ellátást. Irányítsanak úgy, Felségetek, hogy hasonlóan viszonyuljanak alattvalóikhoz, akkor ők ezzel nyernek, önök élvezhetik a dicsőséget, a köz pedig a hasznot.

Az említett országok gyakorlata különböző a mesterségek tanításában és segítésében, éppen úgy, mint az emberek alkalmazásában és étkeztetésükben, de mindig ugyanaz a céljuk, vagyis a magánprofit és a közjó. Senki sem remélhet bocsánatot a szegénységéért, mert több jó és törvényes lehetősége is van, hogy megszabaduljon tőle, amelyeket Felségetek a közjóra figyelemmel kötelesek megnyitni, és működtetni ebben a királyságban is, mint ahogy az történik Svájc és Németország legnagyobb városaiban, ahol nincs olyan kisváros, ahol a helyi földbirtokos ne működtetne néhány kollégiumot, hogy taníttassa szegény alattvalóit a szabad mesterségekre, éppen úgy, mint a kézműves mesterségekre. A leghíresebb nagyvárosokban a városvezető figyel az őt körülvevő tehetségekre, és megítélése szerint képezi őket a legkülönbözőbb tudományokra. Majd véleményezi az uralkodó számára a teológiában, a jogászkodásban, orvostudományban, matematikában, hadi művészetben legjobbakat, és olyan helyzetbe hozza őket, hogy alkalomadtán szolgálhassanak. Ha Felségetek bevezetnének egy ilyen rendet, a következménye hasznos lenne az önök és a közösség számára. Ezáltal minden másnál nagyobb mértékben nőne dicsőségük térben és időben egyaránt (amit Plotinus  mozgó örökkévalóságnak nevez).*Akkor annyi tehetség nem ragadna benn a tömegben (és égbe akarván emelkedni) nem húzná le a gond és a szűkösség pora. Az Ön keze olyan lenne, mint egy égi kéz hogy ki-és felemelje őket. Az emberek nem véletlenszerűen haladnának előre, hanem erényeik alapján. Jogosan neveznék önt második teremtőnek. Uralkodna az erény, és nem lenne többé a forgandó szerencse hűbérese.

A lovakat megbecsülik természetes jó indulatuk, testük ereje, erős ínjaik miatt. Az ökröt nyaka vastagsága és hatalmas izmaiért. Az embert azonban szellemének finomsága, és cselekvési bátorsága teszi értékessé. De aki képes lenne és tudna válogatni az emberek között, nagyon sok tehetségesnek született személyt találna a legalacsonyabb származású és rossz körülmények között élők soraiban is. Mindannyian ugyanabból az agyagból teremttettünk, mint a tégla, de nem mindannyiunk öntőformája volt ugyanaz, nem is mindannyian ugyanabból a pestises földből, és nem ugyanolyan módon dolgoztak ki és finomítottak bennünket. Ahogy különböző testalkattal születik robusztusabb és kevésbé erős ember, úgy jöhet a világra szép szellemű és ritka kiválóságú ember. Felségetek jól tudják, hogy az olyan török nagyvezérek, mint Agas, Basas nem születnek, hanem kinevezik őket a tömegből. Ha az önök államának a törvényei és szokásai sokkal jobbak, és az igazat szólva sokkal természetesebbek is, amennyiben a sasok a sasoktól születnek, a galambok meg a galamboktól, nem engedi meg önöknek hasonlóképpen cselekedni, vagy legalább a természettel együtt elfogadni, hogy akik itt születnek, elrendeltetésüknek megfelelő irányba menjenek, vagyis váljanak hazájuk hasznára és dicsőségére, ne pedig terhére torzan és tehetetlenül. Amit az egyik nemről mondok, mondom a másikról is, mert mindketten a társadalomnak születtek, és cselekvésre vannak szánva. Megosztják maguk között a gondokat, és a háztartási feladatokat főként Franciaországban. Ha szegény gyerek található; nagyon is sok van ilyen a rend hiánya miatt, ami régóta uralkodik nálunk.  A hollandok példáját követve két lehetőség van. Az egyik az, hogy összegyűjtik őket középületekben külön a fiúkat és külön a lányokat, dolgoztatják őket mindenféle manufaktúrában, mint a posztókészítés, játék babakészítés, vászonkészítés, ágyneműkészítés, stb. Mert nem kétséges, hogy sok alattvalója tudna pénzt adni gondozásukra, vagy alapítani társaságot ebből a célból, ha a külföldi termékek behozatalának tilalma meg tudná őket szabadítani az így előállítandó portékáktól.

Az ilyen intézményeket a hollandok iskolának hívják, és jogosan, mert az életre tanítanak. Olyan dolog ez, amelyet még Agésilaosz  is helyeselt volna az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Az itt elhelyezetteket különbözőképpen alkalmazzák jól táplálva és jó körülmények között. Hogy a többiektől megkülönböztessék őket, kétszínű ruhába öltöztetik őket, mert tilos kimaradásuk, vagy hogy felismerhessék őket és visszavigyék. Csak házasság céljából engedik ki őket. Amikor már ismernek egy mesterséget, elviszik őket leánylátogatóba, olyanok közé, akik úgy születtek és nevelkedtek, mint ők, hogy válasszanak feleséget, majd valamekkora összeget kölcsönöznek nekik, meg némi lakásberendezést, és megadják nekik a szabadságot, vagy a lehetőséget, hogy visszatérjenek oda, ahol táplálták, nevelték és tanították őket, hogy ott folytassák megtanult mesterségüket jó bérért, amelyet attól a társaságtól kapnak, amely gondozza őket.

A másik rendelkezés, amelyet a hollandok hoztak a szegények segítésére, akik jó szándékkal keresték egy mesterség megtanulásának a lehetőségét. Miután találtak egy mestert a városban, megesküdtek a városvezetés előtt, hogy néhány évig hűségesen szolgálnak megegyezés szerint napi két sol -ért vagy hat blancért  lakás és étkezés nélkül. A mester szabad időt ad nekik déltől egy óráig az ebéd beszerzésére és elfogyasztására bizonyos helyeken, anélkül, hogy a kerültet elhagyná, annál is inkább, mivel van ott néhány hely, amely étkezteti és öltözteti őket. De ez csak az ország szülötteire érvényes, mert nem szokásuk külföldieket befogadni, különösen nem a franciákat, hacsak nem kölcsönös cseréről van szó.

Mindkét módszer kiváló, ha a szegényeknek született emberekről van szó és nem terhelik az államot. Megdöbbent, hogy meggyőzték Felségeteket azzal a javaslattal, hogy parancsolják meg a királyság koldusainak elkülönítését a városokban, és táplálják közadakozásból. Konstantin volt az első, aki rendeletet hozott a bennszülöttek szubvencionálásáról, és attól kezdve korházként is működő vendégházakat hoztak létre a szegény gyermekek, az öregek és a betegek számára a püspökök és képviselőik követelésére, és okkal, mert a megnyomorított kéregetők templomról templomra jártak sírálmaikat egyházi énekekbe keverve. Az is igaz, hogy segíteni kell a szegényeket és nem megölni. Szent Ambrus  mondja, hogy a táplálék megvonása a halálukat jelenti. Hozzátenném, néha ez mindannyiunk öngyilkosságát is jelenti, mert ha rosszul bánunk a szegényekkel, az tömeges megbetegedéseket okozhat a városokban, mert azok erdőn, mezőn, hegyeken át széltében és hosszában terjednek. Mindezek ellen egyetlen igazi gyógymód van: adjanak munkát az embereknek, mint más népek teszik, a különböző mesterségek segítségével. Pedig, ha ebbe belegondolunk, rá kell jönni, hogy lehetetlen. képtelen. Azok, akik annyira csonkultak, hogy önmagukra nézve is úgy érzik, hogy nem hasznosíthatók valami szörnyű baleset következtében, vagy azok, akiket a természet csak azért hozott létre, hogy a föld számára teher legyen, hagyjuk! Nem terhelik igazán a társadalmat, de ilyen viszonylag kevés van. Akiknél a szegénység okozza a gyengeséget, vagy a rosszullétet, azok számára – Istennek hála – van jóléti lehetőségünk, és az orvoslás is tud gyógyszert ajánlani. Annyira komolyan gondoljuk a gyógyíttatást, hogy erre a célra nagy költségekkel hónapokon át istállóikban tartanak nagyon drágán munka és vonó állatokat is. Vajon tapasztalatlanságból nem hozunk-e létre közöttük újabb betegségeket? Akarjuk, hogy a rossz állapotukból kifolyólag rossz szokások alakuljanak ki bennük a tétlenség miatt? 

Úgy gondolom, hogy nincs bocsánat, akkor, ha valaki olyan nyomorult, hogy inkább vállalná az éhenhalást, mint hogy használja a két kezét. Lusta gyomrok, haszontalan terhei a földnek, emberek, akik csak azért születtek, hogy fogyasszák Céres és Bachus  ajándékát termelés nélkül! Ellenetek kell a közigazgatás minden erejét bevetni, ellenetek kell felhasználni az igazságos szigor fegyverét! Nektek csak a korbács és a pellengér jár! Közületek kerülnek ki a zsebtolvajok, a hamis tanúk és a rablók. Az ilyenekkel szemben alkalmazni kell az igazságos erőszakot; munkára kell kötelezni, mint a flamandok teszik Amszterdam városában, ahol a részeges, munkakerülő és a szülők ellen lázadókkal brazil vörös és más színezésre használt fákat fűrészeltetnek és vágatnak apróra egy „Techtus”  nevezetű házban, ahol a munka naponta új meg új csodát művel.

Ez az értelme annak, hogy (mint Cyrus  mondta) azok, akik, nem akarnak önmaguknak hasznot hozni, kénytelenek legyenek a közösségnek. A természettudósok mondják, hogy a legvadabb bikák is engedelmessé, kezelhetővé válnak, ha ki vannak kötve egy fügefához. Hasznosítani akarunk egy libertin  munkakerülőt észre téríteni? Hozzá kell kötni valamilyen mesterséghez. A testnek több olyan része van, amelyek mintegy sugárút egyenesen lehetőséget nyit a bűnnek, hogy behatoljon a lélekbe. De majd mindegyiket el lehet zárni valamilyen tevékenység folyamatos fenntartásával. Diogenész  embereit ezért kell „háromszoros embereknek” tekinteni. Háromszorosan nyomorultak a szegénység, a külső forma és az arc miatt. Mert önmaguktól nem képesek az erkölcs gyümölcsét, de még a virágát sem.  Így azután bűnbe temetkezve, lelkükből, mint parlagon hagyott földből kelnek ki a lázadás vad növényeinek tüskés utódai azok számára, akik kezelni próbálják őket. Minerva Poliadeliberálisabbak mindig is dicsőséges feladatnak tartották olyan eszközök megalkotását és olyan törvények létrehozását, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy népeik gazdagodjanak. Tudva-tudván, hogy az ilyen gazdagság a költségeik és liberalizmusuk kimeríthetetlen forrása. Az igazságszolgáltatás gondjai után ez foglalja el lelkükben a második helyet, mint az előbbinek fontos függvénye, ami azt követeli, hogy mindenki megkapja azt, ami neki jár. Semmilyen más ügyben nincs annyi joguk, mint ebben, hogy leeresszék a kezüket, és lazítsanak a gyeplőn. Mert az országban hol előnyös szűkíteni a jótékonyságot, hol pedig bővíteni a kor lehetőségeinek és a méltányosságnak megfelelően, ami attól a meggondolástól függ, hogy mi az általános érdek, amihez a bölcsen irányító vezetés alkalmazkodik mindenben és mindenhol, mint általános célhoz, amelyre irányulnia kell minden a törvényhozók által létesített törvényeknek és azoknak az intézkedéseknek, amelyek e törvényeknek megfelelően engedelmeskednek azok, akik kormányoznak és azok is, akiket kormányoznak.

A mai divat szerint azt mondjuk, hogy az emberek boldogsága a gazdagságtól függ, a gazdagság pedig a munkától. Ahogy minden állatnak, amelynek van vére, van szíve is, minden országnak, amelynek van gazdagsága, van ipara is. Mivel az ipar ilyen szerepet tölt be, neki kell a különböző országokban a legjobban élni, és legutoljára meghalni. És, amint a legéletképesebb állat is a természet törvényeit követve képes fennmaradni, az állam akkor van legjobb helyzetben, ha megfelelő helyen jól védett területe van, és más államok társaságában hasznosságát és belső rendjét tekintve nem őt kormányozzák, hanem mások engedelmeskednek neki. Mert nagy szerencse, ha minden alattvalójának megvannak az eszközei szükségletei kielégítésére, vagy ha nincsenek, megszerezhetik. Ez a legjobb kantár a sokkarú és sokfejű Typhée<ref>Thyphée: Az Istenek és főként Zeusz ellen lázadó női titán.</ref> megfékezésére, aki ha megsértődik, vagy bosszankodik, hogy nem nyer semmit, fellázad, és néha földrengést okoz. Ettől az olajtól lecsillapodnak a viharverte hullámok abban a tengerben, amelynek mélye zajong és morog, mindig készen a lázadásra, ami nehezen csillapítható, és eljuthat odáig, hogy hullámai mindent fenekestől felfordítanak.

Az uralkodók legkifinomultabb művészetét az igazolja, hogy menyire járulnak hozzá népeik gazdagodásához, mert semmi más nem hoz több engedelmességet, több tiszteletet, és több köszönetet. Általában azokat szeretjük, akik jót tesznek nekünk; úgy tekintjük őket, mint valami harmadik természetet Isten és közöttünk, és oly mértékben tiszteljük őket, amilyen mértékben nyereséget tudunk termelni fennhatóságuk alatt.

Ha példát keresünk, nem kell-e messzire mennünk? Nem régen láttuk Anglia királynője kapcsán, hogy szerette, sőt imádta a népe. Be kell vallani, hogy gondoskodása és ügyessége révén megszerezte olyan addig nem ismert művészetek ismeretét azáltal, hogy felkarolta a lehető legtöbb segítséget adva azoknak a franciáknak, akik a belháború miatt átdobódtak a királyságába. A gyümölcsét maga is élvezte, az országa máig is élvezi. Mert ezek olyan dolgok, hogy maga Jupiter sem tudná csökkenteni a hasznukat (mint az öreg Kátó mondja). Ha munka van, az mindig termést hoz. Folyton termő szőlőtő ez, ha vesszőjét jól karban tartják és megóvják a vaddisznótól és más mezei állatoktól. Főként Franciaországban, ahol a szőlő aranyat ér, és amelyet éberebb sárkányokkal kellene őriztetni, mint a Hesperidák<ref>Hesperidák: görög mitológiai alakok. Az alkony leányai, aranyalmát termelnek valahol távol nyugaton, a sárkány védelme alatt.</ref> almáit. Más szóval: ha beengednek mindenkit, ez egyre inkább lepusztul. Sivataggá válik. A csavargók szedik le a szemeket, szedik ki a töveket és viszik el a karókat is. És néhány év múlva még a helyüket sem lehet felismerni.

Korábban már mondtam, de ismételnem kell, hogy az okos politika legfontosabb jellemzője annak a felismerése, hogy az emberek miképp lehetnek leghasznosabbak a közösség és egyben a maguk számára. És hogy idáig eljussunk, táplálni, ápolni és növelni kell az ipart oktatással, és gyakorlattal. Mindent meg kell tenni, hogy száműzve legyen a tétlenség, ami a gazdag és virágzó államok fatális pestise. De be kell vonni az embereket a munkába felhasználva a becsület és a profit lehetőségének vonzerejét. Újra mondom, ez egy legyőzhetetlen hídra, amelynek számtalan feje nő, és ezek a különböző mesterségek. És akik ezeket ismerik és művelik olyanok, mint a rodosziak, akik először áldoztak az újszülött Minervának örök gazdagságban részesültek (mivel Jupiter hálából aranyfelhő bocsátott szigetük fölé). Akik pedig az ilyen embereket megvetették, rossz körülmények között szegények és nyomorultak maradtak. Most, hogy mindenki meg tudja tanítani őket, és hasznosan foglalkoztatni, szomszédin: az angolok, és a flamandok nekünk is megtanítják. Az ő példájuk mutatja, hogyan kell szabályozni a művészeteket, hogy megőrizzük és megtartsuk a saját kezünkben: az ő gyakorlatuk lényege, hogy aki képes dolgozni, nem maradhat munka nélkül. Könyörgöm, vegyék figyelembe Felségetek, hogyan váltak Hollandia, Zéland, Frize kicsi vidéki városkái csodálatos nagyvárosokká! Úgy, hogy ott tilos tanulatlannak és lustának lenni; ott korán elküldik az embereket a hangyák és méhek iskolájába, hogy megtanulják kigyógyítani magukat azokból az erkölcsi betegségekből, amelyek a legnagyobbak, amiktől az ember szenvedhet. Ők nem kérnek a természetes gyógymódokból, a városvezetés gondoskodik arról, hogy biztosítsa az orvosi ellátást. Irányítsanak úgy, Felségetek, hogy hasonlóan viszonyuljanak alattvalóikhoz, akkor ők ezzel nyernek, önök élvezhetik a dicsőséget, a köz pedig a hasznot.

Az említett országok gyakorlata különböző a mesterségek tanításában és segítésében, éppen úgy, mint az emberek alkalmazásában és étkeztetésükben, de mindig ugyanaz a céljuk, vagyis a magánprofit és a közjó. Senki sem remélhet bocsánatot a szegénységéért, mert több jó és törvényes lehetősége is van, hogy megszabaduljon tőle, amelyeket Felségetek a közjóra figyelemmel kötelesek megnyitni, és működtetni ebben a királyságban is, mint ahogy az történik Svájc és Németország legnagyobb városaiban, ahol nincs olyan kisváros, ahol a helyi földbirtokos ne működtetne néhány kollégiumot, hogy taníttassa szegény alattvalóit a szabad mesterségekre, éppen úgy, mint a kézműves mesterségekre. A leghíresebb nagyvárosokban a városvezető figyel az őt körülvevő tehetségekre, és megítélése szerint képezi őket a legkülönbözőbb tudományokra. Majd véleményezi az uralkodó számára a teológiában, a jogászkodásban, orvostudományban, matematikában, hadi művészetben legjobbakat, és olyan helyzetbe hozza őket, hogy alkalomadtán szolgálhassanak. Ha Felségetek bevezetnének egy ilyen rendet, a következménye hasznos lenne az önök és a közösség számára. Ezáltal minden másnál nagyobb mértékben nőne dicsőségük térben és időben egyaránt (amit Plotinus<ref>Plotinus: (205-270) a neoplatonizmus alapítója, Rómában alapított iskolát. Platón és Arisztotelész tanait mélyítette el keresztény irányban. Három realitást tételez: az „Egy”-et, az „Értelmet”és a „Lelket”. Az érzékelhető világban élő ember introspekció révén eljut a „Lélektől” az „Intelligenciáig” és onnan az „Egy”-ig. és megvalósítja az egyesülést Istennel.</ref> mozgó örökkévalóságnak nevez). Akkor annyi tehetség nem ragadna benn a tömegben (és égbe akarván emelkedni) nem húzná le a gond és a szűkösség pora. Az Ön keze olyan lenne, mint egy égi kéz, hogy ki- és felemelje őket. Az emberek nem véletlenszerűen haladnának előre, hanem erényeik alapján. Jogosan neveznék önt második teremtőnek. Uralkodna az erény, és nem lenne többé a forgandó szerencse hűbérese.

A lovakat megbecsülik természetes jó indulatuk, testük ereje, erős ínjaik miatt. Az ökröt nyaka vastagsága és hatalmas izmaiért. Az embert azonban szellemének finomsága, és cselekvési bátorsága teszi értékessé. De aki képes lenne és tudna válogatni az emberek között, nagyon sok tehetségesnek született személyt találna a legalacsonyabb származású és rossz körülmények között élők soraiban is. Mindannyian ugyanabból az agyagból teremttettünk, mint a tégla, de nem mindannyiunk öntőformája volt ugyanaz, nem is mindannyian ugyanabból a pestises földből, és nem ugyanolyan módon dolgoztak ki és finomítottak bennünket. Ahogy különböző testalkattal születik robusztusabb és kevésbé erős ember, úgy jöhet a világra szép szellemű és ritka kiválóságú ember. Felségetek jól tudják, hogy az olyan török nagyvezérek, mint Agas, Basas nem születnek, hanem kinevezik őket a tömegből. Ha az önök államának a törvényei és szokásai sokkal jobbak, és az igazat szólva sokkal természetesebbek is, amennyiben a sasok a sasoktól születnek, a galambok meg a galamboktól, nem engedi meg önöknek hasonlóképpen cselekedni, vagy legalább a természettel együtt elfogadni, hogy akik itt születnek, elrendeltetésüknek megfelelő irányba menjenek, vagyis váljanak hazájuk hasznára és dicsőségére, ne pedig terhére torzan és tehetetlenül. Amit az egyik nemről mondok, mondom a másikról is, mert mindketten a társadalomnak születtek, és cselekvésre vannak szánva. Megosztják maguk között a gondokat, és a háztartási feladatokat főként Franciaországban. Ha szegény gyerek található; nagyon is sok van ilyen a rend hiánya miatt, ami régóta uralkodik nálunk.  A hollandok példáját követve két lehetőség van. Az egyik az, hogy összegyűjtik őket középületekben külön a fiúkat és külön a lányokat, dolgoztatják őket mindenféle manufaktúrában, mint a posztókészítés, játék babakészítés, vászonkészítés, ágyneműkészítés, stb. Mert nem kétséges, hogy sok alattvalója tudna pénzt adni gondozásukra, vagy alapítani társaságot ebből a célból, ha a külföldi termékek behozatalának tilalma meg tudná őket szabadítani az így előállítandó portékáktól.

Az ilyen intézményeket a hollandok iskolának hívják, és jogosan, mert az életre tanítanak. Olyan dolog ez, amelyet még Agésilaosz<ref>Agésilaosz II: spártai király (i.e. 4. sz.) Egyiptom szolgálatában fejezte be életét.</ref> is helyeselt volna az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Az itt elhelyezetteket különbözőképpen alkalmazzák jól táplálva és jó körülmények között. Hogy a többiektől megkülönböztessék őket, kétszínű ruhába öltöztetik őket, mert tilos kimaradásuk, vagy hogy felismerhessék őket és visszavigyék. Csak házasság céljából engedik ki őket. Amikor már ismernek egy mesterséget, elviszik őket leánylátogatóba, olyanok közé, akik úgy születtek és nevelkedtek, mint ők, hogy válasszanak feleséget, majd valamekkora összeget kölcsönöznek nekik, meg némi lakásberendezést, és megadják nekik a szabadságot, vagy a lehetőséget, hogy visszatérjenek oda, ahol táplálták, nevelték és tanították őket, hogy ott folytassák megtanult mesterségüket jó bérért, amelyet attól a társaságtól kapnak, amely gondozza őket.

A másik rendelkezés, amelyet a hollandok hoztak a szegények segítésére, akik jó szándékkal keresték egy mesterség megtanulásának a lehetőségét. Miután találtak egy mestert a városban, megesküdtek a városvezetés előtt, hogy néhány évig hűségesen szolgálnak megegyezés szerint napi két sol-ért<ref>Sol: sou</ref> vagy hat blancért<ref>Blanc: ezüst pénz.</ref>  lakás és étkezés nélkül. A mester szabad időt ad nekik déltől egy óráig az ebéd beszerzésére és elfogyasztására bizonyos helyeken, anélkül, hogy a kerületet elhagyná, annál is inkább, mivel van ott néhány hely, amely étkezteti és öltözteti őket. De ez csak az ország szülötteire érvényes, mert nem szokásuk külföldieket befogadni, különösen nem a franciákat, hacsak nem kölcsönös cseréről van szó.

Mindkét módszer kiváló, ha a szegényeknek született emberekről van szó és nem terhelik az államot. Megdöbbent, hogy meggyőzték Felségeteket azzal a javaslattal, hogy parancsolják meg a királyság koldusainak elkülönítését a városokban, és táplálják közadakozásból. Konstantin volt az első, aki rendeletet hozott a bennszülöttek szubvencionálásáról, és attól kezdve korházként is működő vendégházakat hoztak létre a szegény gyermekek, az öregek és a betegek számára a püspökök és képviselőik követelésére, és okkal, mert a megnyomorított kéregetők templomról templomra jártak sírálmaikat egyházi énekekbe keverve. Az is igaz, hogy segíteni kell a szegényeket és nem megölni. Szent Ambrus<ref>Szent Ambrus (339-397) ortodox, nagy hatást gyakorolt a nyugatrómai császárok politikájára.</ref> mondja, hogy a táplálék megvonása a halálukat jelenti. Hozzátenném, néha ez mindannyiunk öngyilkosságát is jelenti, mert ha rosszul bánunk a szegényekkel, az tömeges megbetegedéseket okozhat a városokban, mert azok erdőn, mezőn, hegyeken át széltében és hosszában terjednek. Mindezek ellen egyetlen igazi gyógymód van: adjanak munkát az embereknek, mint más népek teszik, a különböző mesterségek segítségével. Pedig, ha ebbe belegondolunk, rá kell jönni, hogy lehetetlen. képtelen. Azok, akik annyira csonkultak, hogy önmagukra nézve is úgy érzik, hogy nem hasznosíthatók valami szörnyű baleset következtében, vagy azok, akiket a természet csak azért hozott létre, hogy a föld számára teher legyen, hagyjuk! Nem terhelik igazán a társadalmat, de ilyen viszonylag kevés van. Akiknél a szegénység okozza a gyengeséget, vagy a rosszullétet, azok számára – Istennek hála – van jóléti lehetőségünk, és az orvoslás is tud gyógyszert ajánlani. Annyira komolyan gondoljuk a gyógyíttatást, hogy erre a célra nagy költségekkel hónapokon át istállóikban tartanak nagyon drágán munka és vonó állatokat is. Vajon tapasztalatlanságból nem hozunk-e létre közöttük újabb betegségeket? Akarjuk, hogy a rossz állapotukból kifolyólag rossz szokások alakuljanak ki bennük a tétlenség miatt? 

Úgy gondolom, hogy nincs bocsánat, akkor, ha valaki olyan nyomorult, hogy inkább vállalná az éhenhalást, mint hogy használja a két kezét. Lusta gyomrok, haszontalan terhei a földnek, emberek, akik csak azért születtek, hogy fogyasszák Céres és Bachus<ref>A gabona és a bor istenei.</ref> ajándékát termelés nélkül! Ellenetek kell a közigazgatás minden erejét bevetni, ellenetek kell felhasználni az igazságos szigor fegyverét! Nektek csak a korbács és a pellengér jár! Közületek kerülnek ki a zsebtolvajok, a hamis tanúk és a rablók. Az ilyenekkel szemben alkalmazni kell az igazságos erőszakot; munkára kell kötelezni, mint a flamandok teszik Amszterdam városában, ahol a részeges, munkakerülő és a szülők ellen lázadókkal brazil vörös és más színezésre használt fákat fűrészeltetnek és vágatnak apróra egy „Techtus”<ref>Sajátos kényszermanufaktúra.</ref> nevezetű házban, ahol a munka naponta új meg új csodát művel.

Ez az értelme annak, hogy (mint Cyrus<ref>  Nagy Kürosz, (II. Kürosz) az Óperzsa birodalom megalapítója i. e. 6. században.</ref> mondta) azok, akik, nem akarnak önmaguknak hasznot hozni, kénytelenek legyenek a közösségnek. A természettudósok mondják, hogy a legvadabb bikák is engedelmessé, kezelhetővé válnak, ha ki vannak kötve egy fügefához. Hasznosítani akarunk egy libertin<ref>A „libertin” szó itt meglepő. Az országutakat járó munkanélküliekről lehet szó.</ref> munkakerülőt észre téríteni? Hozzá kell kötni valamilyen mesterséghez. A testnek több olyan része van, amelyek mintegy sugárút egyenesen lehetőséget nyit a bűnnek, hogy behatoljon a lélekbe. De majd mindegyiket el lehet zárni valamilyen tevékenység folyamatos fenntartásával. Diogenész<ref>Szinópéi Diogenész: i. e. 404-323. Filozófiája: Ha minden vagyonunktól, mint tehertől megszabadulunk, elérhetjük a boldogságot.</ref> embereit ezért kell „háromszoros embereknek” tekinteni. Háromszorosan nyomorultak a szegénység, a külső forma és az arc miatt. Mert önmaguktól nem képesek az erkölcs gyümölcsét, de még a virágát sem.  Így azután bűnbe temetkezve, lelkükből, mint parlagon hagyott földből kelnek ki a lázadás vad növényeinek tüskés utódai azok számára, akik kezelni próbálják őket. Minerva Poliade<ref>Pallasszal rokonított római istenség, Athén védelmezője. A Pantheonban Phidiász által készített szobra áll.</ref>  segítőinek, a szent rendőrfőnököknek erre kell legjobban figyelni. A hanyag pazarlásra és a menekülés a munkától benne van az emberben, és nem külső sugallatra kerül belé: vele születik. Ez a bűnök forrása, amit most mosolyogni látunk. A gyökere a végtelenül sok rossznak, melyek belepik a világot. Es ki ne érezné kötelességének, hogy a természetnek e hibáját ellensúlyozza értelmes törvényekkel? Nincs olyan vadállat, amely nem lenne kedvesebb és kezelhetőbb, mint az ember. 

(contracted; show full)lkeznie kell azzal a privilégiummal, hogy őket juttassa munkához mindenki más előtt, mert a várost terheli a felelősség és a költség akár természeti katasztrófa, akár véletlenszerűen kialakult rászorultság esetén. Tegyük hozzá, hogy egyszerre öröm és dicsőség élvezni annak a hasznát, hogy tudós szellemeket táplált, mint anya a keblén a gyermekét, és az általa formált ügyes kezekből származó különböző jól formált termékekkel gyönyört, szolgáltatást és profitot nyert. Ki vonja kétségbe, hogy Jean de Montréal
 , atyáink idején dicsőséget hozott Nürnberg városára sasával és szúnyogával? Mint valaha Architas Tarente  a galambjával? És szürakuszai Archimédész   csodálatos gépezeteivel?

Nem ismerek semmi nagyobb dolgot a világon, min a tehetséget. A nagy szellem semmihez sem hasonlítható. De nem lehet felismerni, ha nem nyilvánul meg. Ha nem hagy nyomot, fel sem ismerhető. Ám a gyermekek valamiféle nyomot megőriznek igazi apáikból. Mert látva Minerva sisakját, tudjuk, hogy Phidias  készítette. Mer pontosan olyan volt, mint az övé. Mert a legtökéletesebb,<ref>Jean de Montreal/Johann Müller von Königsberg (1436-1476). Matematikus, csillagász és híres technikai újításairól. Az a híre, hogy galamb- és légy-automatát készített a legyek eltávolítására.</ref> atyáink idején dicsőséget hozott Nürnberg városára sasával és szúnyogjával? Mint valaha Architas Tarente<ref>Architas: 200 000 lakosú Taranto, Nagy Görögországhoz tartozó város (görögül:Taras), Tarente: politikusa, és a repülni képes galamb-automatájáról volt híres(Nagy Görögország)</ref> a galambjával? És szürakuszai Archimédész<ref>Archimédész (i.e. 287-212.) szürakuszai természettudós, matematikus, mérnök, csillagász, filozófus.</ref> csodálatos gépezeteivel?

Nem ismerek semmi nagyobb dolgot a világon, min a tehetséget. A nagy szellem semmihez sem hasonlítható. De nem lehet felismerni, ha nem nyilvánul meg. Ha nem hagy nyomot, fel sem ismerhető. Ám a gyermekek valamiféle nyomot megőriznek igazi apáikból. Mert látva Minerva sisakját, tudjuk, hogy Phidias<ref>Phidias (i.e. V. sz.) Őt tekintik az athéni klasszikus görög művészet mesterének.</ref> készítette. Mert pontosan olyan volt, mint az övé. Mert a legtökéletesebbet akarta alkotni. Bár az ilyen emberek féltékenyek a műveikre, nagy ajándék a közösségnek (és ha tisztelik és megbecsülik) segíti őket az elmélkedésben. És az elmélkedésből minden olyan cselekvésre, amely számára hasznos, és megbecsülést hoz.

(contracted; show full)t és megteremti a legszebb termés feltételét. Nem annyira Nagy Sándor alatt, mint inkább uralkodás által születtek meg a legnagyobb tehetségek, akinek a neve és művei oly sokáig virágoztatták Görögországot, és tartották fenn hírnevét. Az uralkodó kedvessége, segítő keze és jósága idézte elő a művészetek virágzását, és táplálta, mint a langyos meleg a virágokat és a gyümölcsöket. A jó uralkodóknak szeretni kell a tehetségeket (akik mindig haldokolnak elnyomóik irigysége, fösvénysége esetén). A nagy Tamerlán
  hódításainak legnagyobb haszna az volt, hogy rengeteg jó kézművest és intelligens embert képeztetett ki országaiban., akik segítségével gazdaggá és naggyá és megszépítette városát, Szamarkandot. Amint a napfénynek kitett testek részben felfogják, részben visszaverik, részben átengedi és továbbítják a fényt, a tehetséges és iparűző emberek megkapva a kivételes helyzetet és uralkodójuk jótéteményét, felragyogtatják bőkezűségét, így erényére több fény vetül, több ragyogás és nagyobb hírnév. Felségetek óvakodjanak attól, hogy a szép tetteket csupán a jó lelkiismerettel jutalmazzák. Valójában ez a bér is tekintélyes. Önmagában is kielégítő és önbecsülést ad. De az ember, mégis csak ember. Így előbb-útóbb már nem szeretnek jól dolgozni, ha nem kapnak más jutalmat, mint a dicséretet. A gyanta illatát kellemes belehelni, illatos, összehasonlíthatatlan: de ehhez szükség van a Nap sugarára.

Bátor, talpraesett emberekkel kell dolgozni az önök királyságában olyan ellenszolgáltatást nyújtva mesterségük értékének elismeréseként, amellyel maguk gazdálkodnak. Egyébként csiszolatlan gyémántok maradnak, vagy, jobban mondva olyanok, mintha nem is lennének. Vékába van zárva a fényük, tehetségük elásva a földben. Tehetségek többféleképpen bontakozhatnak ki, és láthatót alkotni. Csillagok ezek, amelyek beragyogják a sötétséget. De a legjobb és legmegfoghatóbb megnyilatkozás a cselekvés. És a cselekvéshez alkalom is kell: ez az, ami kiváltja. Az uralkodó kötelessége, hogy megteremtse és biztosítsa az alkalmat; ez bátorítsa őket. Szürakusza ostroma nélkül megtudtuk volna-e, milyen messzire jutott ennek a százkarú és százkezű Biaré-nek a művészete, akit Archimédésznek hívnak? Ezt az igazságot nem tudom magamban tartani, kitör belőlem. Legyenek olyan kegyesek, hogy kimondhassam: valaha úgy látták, hogy a szellem ér valamit, de most semmibe sem veszik. Pedig, ami egyedül isteni ezen a világon, azt ezrelékére becsülik, mint a föld legrondább hányadékát. Ez a korunk bűne, javítsák ki cselekvő erényük által, és ha csodát akarnak művelni korunkban alattvalóik javára és saját becsületükért, ami a legfontosabb, adjanak egy határozott lökést azoknak a szellemeknek, akikről beszélek, és akik helyét a külföldiek foglalják el. Egy váza sem tud befogadni egyszerre két testet. Az egyiknek engednie kell. Amint a levegő is távozik, ha beleöntjük a likőrt. Ezt meg tudják tenni. A kezükben van az eszköz. A parancs joga magához vonzza az engedelmesség kötelezettségét is. Sokat nyernek önök, ha ezek a szellemek szabadok és önállóak lesznek. Meg fogják látni, hogy a Nap fénye szebb, kellemesebb, finomabb, és mindent összevéve hasznosabb, mint a Holdé; mert ez utóbbi csak frissít, az előbbi termékenyít, életet ad, táplál. Könnyen el tudnák indítani alattvalóik között a versenyt és a jó minőségre törekvést, ami nélkül a cselekvésnek nincs lendülete, ahogy a hajó is csak vesztegel a tengeren, ha vitorláit nem dagasztja a szél. Ezt jól megértették a régi törvényhozók, amikor a törvényesítették a polgárok közötti irigységet. Hisz nem csak a költészetben igaz, mint az isteni Patón mondta, hogy aki megszerette és imádja a múzsák inspirációját, és felmutat szorgalommal és sok munkával megírt kiváló műveket, irigylésre méltó; igaz a művészetekben is, ahol a hév és a győzelem, meg felülmúlás vágya legyőzhetetlen, ami hozzáadódik az fődíj megszerzésének a hajtóerejéhez.

A hollandok ismereteim szerint már huszonöt vagy harminc éve megétették, és a legkülönbözőbb módon bizonyították, hogy a szükség sok gondolatot és találmányt inspirál, és hasznosítani tudják mind a két általam kifejtett pontot. Nagy tettek esetén szükséges, hogy a köz keze segítse a magánszemély kezét, mihelyt egy szorgalmas és okos emberként megismert személy bizonyítani akar valami hasznos ipar létrehozásával, és valami megfelelő területet kér ehhez az államtól, és ezt meg is kapja, mielőtt még el nem megy a kedve a vállalkozás létrehozásától; és kapjon ésszerű privilégiumokat, hogy biztosítva legyen találmánya hasznáról, és ne kelljen csalódnia a közhatalom szavahihetőségében. Ne csodálkozzunk, hogy az ipar jobban fejlődik náluk, mint nálunk, mert a legjobb szellemek, a leginkább mind javaik, mind vagyonukat tekintve legjobban beilleszkedett emberek számára dicsőség, ha profitot hoznak létre, mert kitaláltak valami remek és hasznos eljárást, amelynek segítségével könnyebben lehet a szükséges termékeket előállítani, és főként gyorsabban piacra vinni. Nagy hasznot húznak ebből, mivel az feltalált új hasznos gépek és mechanikai eszközök nagyon megkönnyítik a dolgozó emberek munkáját, következésképpen csökkentik a termelési költséget, ami lehetővé teszi, hogy a termékbőség mellett és a kézművesek szorgalmával szemben, alacsony áron ajánlják nálunk áruikat. Tegyük hozzá, hogy mivel most ők szállítanak nekünk, jobban törekednek arra, hogy sokat, mint arra, hogy jót termeljenek, és ügyességüket arra is felhasználják, hogy akár hamisítva is sikeresen el tudják adni árujukat.

A népeknek nem csak a szokásaik, hanem a törvényeik is változnak, a kornak magfelelően. Szolón ezért kérte meg az athéniakat, hogy csak száz évig tartsák meg az ő törvényeit, ami arra figyelmeztet, hogy nem kell örök törvényeket hozni, de nem is szabad őket változtatni egyik napról a másikra. Az emberi dolgoknál ez természetes, mint a testnél is, amely folyamatosan közeledik a szakadék felé a jó állapotból a rossz, a rosszból a rosszabba, a betegség lassanként átjárja, észrevétlenül erősödik egészen addig (ha ismételt purgálásokkal nem tisztítják ki), míg teljesen mogorvává válik. Ugyanígy az államérdek sem változatlan, mint az orvoslásé sem. Az új betegségekhez új gyógyszerek kellenek. A kapitány is változtatja a vitorlák helyzetét még akkor is, ha már ismert kikötőbe akar jutni hajójával. A kormány szempontjai változnak és a tanácsok is mások ma, mások holnap, ahogy a szükség kívánja. Valaha Franciaországunk is munka nélkül boldogan élt a felhalmozott külföldi javakból, de ez a múlté. Most, hogy változtak az erkölcsök, minden ügyességet be kell vetni, hogy pénz jöjjön be.

A fő szabály az állam és a polgárok megőrzése; a nép java a törvények törvénye. Amikor diktátort teremtettek Rómában, az egyetemes parancs az volt, hogy a köztársaságnak semmiben nem árthat. Az is alapelv volt, hogy fontosabb megőrizni egy polgárt, mint megölni száz ellenséget. Ezért a legnagyobb és legmegbecsülendőbb jutalom volt a részvétel a szenátusban, hely a színházban, megbecsülés mindenhol, mentesség minden adó és járadék alól, nem csupán az ő számára, de szerelme, apja, és atyai nagyapja számára is. És ez így van jól: aki segíti tanács vagy más tett formában a közhatalmat, méltó a tisztességre és a jutalomra. A művészetek táplálják az embereket, a megbecsülés táplálja a művészeteket. Hogy az állam számára semmi sem olyan előnyös, mint sokfajta tevékenységük, semmi sem kellemesebb, mint tudásuk változatossága, tiszteletre méltóbb, mint áradó sokféleségük, úgy gondolom, ezt senki nem vonhatja kétségbe. Bárkit könnyű lenne erről meggyőzni, annyira evidens.

Írva van, hogy Kátó miután megkapta a megbízatást Karthágó lerombolására Apius Claudius <ref>Tamerlán (1336-1405). Elképesztően intelligens mongol hódító. </ref>  hódításainak legnagyobb haszna az volt, hogy rengeteg jó kézművest és intelligens embert képeztetett ki országaiban., akik segítségével gazdaggá és naggyá és megszépítette városát, Szamarkandot.<ref>Szamarkand: Üzbegisztáni város, Tamerlán fővárosa.</ref> Amint a napfénynek kitett testek részben felfogják, részben visszaverik, részben átengedi és továbbítják a fényt, a tehetséges és iparűző emberek megkapva a kivételes helyzetet és uralkodójuk jótéteményét, felragyogtatják bőkezűségét, így erényére több fény vetül, több ragyogás és nagyobb hírnév. Felségetek óvakodjanak attól, hogy a szép tetteket csupán a jó lelkiismerettel jutalmazzák. Valójában ez a bér is tekintélyes. Önmagában is kielégítő és önbecsülést ad. De az ember, mégis csak ember. Így előbb-utóbb már nem szeretnek jól dolgozni, ha nem kapnak más jutalmat, mint a dicséretet. A gyanta illatát kellemes belehelni, illatos, összehasonlíthatatlan: de ehhez szükség van a Nap sugarára.

Bátor, talpraesett emberekkel kell dolgozni az önök királyságában olyan ellenszolgáltatást nyújtva mesterségük értékének elismeréseként, amellyel maguk gazdálkodnak. Egyébként csiszolatlan gyémántok maradnak, vagy, jobban mondva olyanok, mintha nem is lennének. Vékába van zárva a fényük, tehetségük elásva a földben. Tehetségek többféleképpen bontakozhatnak ki, és láthatót alkotni. Csillagok ezek, amelyek beragyogják a sötétséget. De a legjobb és legmegfoghatóbb megnyilatkozás a cselekvés. És a cselekvéshez alkalom is kell: ez az, ami kiváltja. Az uralkodó kötelessége, hogy megteremtse és biztosítsa az alkalmat; ez bátorítsa őket. Siracusa ostroma nélkül megtudtuk volna-e, milyen messzire jutott ennek a százkarú és százkezű Biaré-nek a művészete, akit Archimédésznek hívnak? Ezt az igazságot nem tudom magamban tartani, kitör belőlem. Legyenek olyan kegyesek, hogy kimondhassam: valaha úgy látták, hogy a szellem ér valamit, de most semmibe sem veszik. Pedig, ami egyedül isteni ezen a világon, azt ezrelékére becsülik, mint a föld legrondább hányadékát. Ez a korunk bűne, javítsák ki cselekvő erényük által, és ha csodát akarnak művelni korunkban alattvalóik javára és saját becsületükért, ami a legfontosabb, adjanak egy határozott lökést azoknak a szellemeknek, akikről beszélek, és akik helyét a külföldiek foglalják el. Egy váza sem tud befogadni egyszerre két testet. Az egyiknek engednie kell. Amint a levegő is távozik, ha beleöntjük a likőrt. Ezt meg tudják tenni. A kezükben van az eszköz. A parancs joga magához vonzza az engedelmesség kötelezettségét is. Sokat nyernek önök, ha ezek a szellemek szabadok és önállóak lesznek. Meg fogják látni, hogy a Nap fénye szebb, kellemesebb, finomabb, és mindent összevéve hasznosabb, mint a Holdé; mert ez utóbbi csak frissít, az előbbi termékenyít, életet ad, táplál. Könnyen el tudnák indítani alattvalóik között a versenyt és a jó minőségre törekvést, ami nélkül a cselekvésnek nincs lendülete, ahogy a hajó is csak vesztegel a tengeren, ha vitorláit nem dagasztja a szél. Ezt jól megértették a régi törvényhozók, amikor a törvényesítették a polgárok közötti irigységet. Hisz nem csak a költészetben igaz, mint az isteni Patón mondta, hogy aki megszerette és imádja a múzsák inspirációját, és felmutat szorgalommal és sok munkával megírt kiváló műveket, irigylésre méltó; igaz a művészetekben is, ahol a hév és a győzelem, meg felülmúlás vágya legyőzhetetlen, ami hozzáadódik az fődíj megszerzésének a hajtóerejéhez.

A hollandok ismereteim szerint már huszonöt vagy harminc éve megértették, és a legkülönbözőbb módon bizonyították, hogy a szükség sok gondolatot és találmányt inspirál, és hasznosítani tudják mind a két általam kifejtett pontot. Nagy tettek esetén szükséges, hogy a köz keze segítse a magánszemély kezét, mihelyt egy szorgalmas és okos emberként megismert személy bizonyítani akar valami hasznos ipar létrehozásával, és valami megfelelő területet kér ehhez az államtól, és ezt meg is kapja, mielőtt még el nem megy a kedve a vállalkozás létrehozásától; és kapjon ésszerű privilégiumokat, hogy biztosítva legyen találmánya hasznáról, és ne kelljen csalódnia a közhatalom szavahihetőségében. Ne csodálkozzunk, hogy az ipar jobban fejlődik náluk, mint nálunk, mert a legjobb szellemek, a leginkább mind javaik, mind vagyonukat tekintve legjobban beilleszkedett emberek számára dicsőség, ha profitot hoznak létre, mert kitaláltak valami remek és hasznos eljárást, amelynek segítségével könnyebben lehet a szükséges termékeket előállítani, és főként gyorsabban piacra vinni. Nagy hasznot húznak ebből, mivel az feltalált új hasznos gépek és mechanikai eszközök nagyon megkönnyítik a dolgozó emberek munkáját, következésképpen csökkentik a termelési költséget, ami lehetővé teszi, hogy a termékbőség mellett és a kézművesek szorgalmával szemben, alacsony áron ajánlják nálunk áruikat. Tegyük hozzá, hogy mivel most ők szállítanak nekünk, jobban törekednek arra, hogy sokat, mint arra, hogy jót termeljenek, és ügyességüket arra is felhasználják, hogy akár hamisítva is sikeresen el tudják adni árujukat.

A népeknek nem csak a szokásaik, hanem a törvényeik is változnak, a kornak magfelelően. Szolón ezért kérte meg az athéniakat, hogy csak száz évig tartsák meg az ő törvényeit, ami arra figyelmeztet, hogy nem kell örök törvényeket hozni, de nem is szabad őket változtatni egyik napról a másikra. Az emberi dolgoknál ez természetes, mint a testnél is, amely folyamatosan közeledik a szakadék felé a jó állapotból a rossz, a rosszból a rosszabba, a betegség lassanként átjárja, észrevétlenül erősödik egészen addig (ha ismételt purgálásokkal nem tisztítják ki), míg teljesen mogorvává válik. Ugyanígy az államérdek sem változatlan, mint az orvoslásé sem. Az új betegségekhez új gyógyszerek kellenek. A kapitány is változtatja a vitorlák helyzetét még akkor is, ha már ismert kikötőbe akar jutni hajójával. A kormány szempontjai változnak és a tanácsok is mások ma, mások holnap, ahogy a szükség kívánja. Valaha Franciaországunk is munka nélkül boldogan élt a felhalmozott külföldi javakból, de ez a múlté. Most, hogy változtak az erkölcsök, minden ügyességet be kell vetni, hogy pénz jöjjön be.

A fő szabály az állam és a polgárok megőrzése; a nép java a törvények törvénye. Amikor diktátort teremtettek Rómában, az egyetemes parancs az volt, hogy a köztársaságnak semmiben nem árthat. Az is alapelv volt, hogy fontosabb megőrizni egy polgárt, mint megölni száz ellenséget. Ezért a legnagyobb és legbecsülendőbb jutalom volt a részvétel a szenátusban, hely a színházban, megbecsülés mindenhol, mentesség minden adó és járadék alól, nem csupán az ő számára, de szerelme, apja, és atyai nagyapja számára is. És ez így van jól: aki segíti tanács vagy más tett formában a közhatalmat, méltó a tisztességre és a jutalomra. A művészetek táplálják az embereket, a megbecsülés táplálja a művészeteket. Hogy az állam számára semmi sem olyan előnyös, mint sokfajta tevékenységük, semmi sem kellemesebb, mint tudásuk változatossága, tiszteletre méltóbb, mint áradó sokféleségük, úgy gondolom, ezt senki nem vonhatja kétségbe. Bárkit könnyű lenne erről meggyőzni, annyira evidens.

Írva van, hogy Kátó miután megkapta a megbízatást Karthágó lerombolására Apius Claudius<ref>Apius Claudius: Kátó idejében nagy republikánus család Rómában.</ref> véleménye ellenére, aki úgy érvelt, hogy a munka hasznosabb, mint a pihenés, a szenátusba jövet a tógájába rejtve hozott afrikai fügéket, és kiborította azokat a térre; és amikor a szenátorok elcsodálkoztak a szép, nagy és friss gyümölcsök láttán így szólt: „A föld, amelyen ezek teremnek, csak három nap hajózásra van Rómától.” Ha meg kellene győznöm Felségeteket, azoknak a művészeteknek a megőrzéséről, amelyekre leginkább szükségünk van, én az ellenkezőjét tenném: szemük elé tárnám a gazdag és hasznos term(contracted; show full)dozásuk révén megszerezzék a halhatatlan és összehasonlíthatatlan tisztelet? Keresztény Felségetek, bátorság! Fejezzék be napjainkban ezt a kiváló művet uralkodásuk emlékeként! Nagy alkalom ez az önök számára, hogy neki fogjanak; ez az önök munkaterülete, és következésképpen minden gyümölcse. Ebben a hatalmas, szép és népes királyságban érvényesíteni tudják akaratukat, hogy hatalmat képviseljenek. Képesek lesznek gondolataikat tettekre változtatni.


Motchrestien-Németh

== Jegyzetek ==
<references/>