Difference between revisions 81124 and 81125 on huwikisource

{{fej
| szerző     =Antoine de Montchrestien 
| fordító    =Újfalusi Németh Jenő 
| cím        =[[Gazdaságpolitikai értekezés]] (1615)
| szakasz    =A MECHANIKUS MŰVÉSZETEK HASZNOSSÁGÁRÓL ÉS A MANUFAKTÚRÁK SZABÁLYOZÁSÁRÓL
| előző      =
| következő  =A KERESKEDELEMRŐL
| megjegyzés =A fordítás alapja: Antoine de Montchrestien: Traicté de l’oeconomie politique. Édition critique par François Billancois. Librairie Droz, Genève, 1999. Série: Les classiques de la pensée politique; 
(contracted; show full)

=== MANUFAKTÚRÁK ===

Dolgozni kell, hogy táplálkozhassunk és táplálkozni kell, hogy dolgozhassunk. Ezért tárgyaltam a fentiekben summásan a mezőgazdaság kérdését abból a célból, hogy a dolgok logikáját követve eljussak azokhoz a kézi munkásokhoz, akik valamilyen természetes tárgyon dolgoznak. Mert a természetes dolgok az elvi alapjai a mesterségeseknek, amelyek közvetlenül az ember sajátjai Hermész Triszmegisztosz
  <ref>Háromszor magasztos Hermész: egyiptomi eredetű, az ókori szerzők szerint számos alkimista és hermetikus szöveg szerzője.</ref> szerint, aki azt mondja, hogy „Isten hatóköre a tett, a világé a természet, az emberé művészetek és a tudományok. Így Isten a tökéletes, értelmes dolgokat teremt. A Nap az érzékenyeket. Az ember a mesterségeseket. És ezt téve, mint szemben a tükörrel, a szellem tükröződik a szellemben, amely révén kialakul önmaga arca, mint saját tette. Ezek a művészetek, és mesterségek igazság szerint nem annyira abszolút szükségesek az életünkhöz, mint a mezőgazdaság. De ilyenné váltak a mindennapokban és a szokások révén olyannyira, hogy nélkülük az élet hiányokat szenvedne és nehezebb lenne. Mint ahogy az anyag, nem mintha nem lenne mindig mindenre képes, lusta maradna, és nem mozdulna, ha semmi sem mozgatná. De valami formát ad neki, úgy alakítja, ahogy akarja, és különböző testeket hoz létre. Így, bár a művészet csak természetutánzás: tárgyakon dolgozik, amelyek nélküle értéktelenek maradnának, vagy kevésbé lennének hasznosak. Sokféleképpen alakítja azokat a felhasználó szándékainak megfelelően saját, vagy mások kényelme érdekében úgy, hogy többé vagy kevésbé használható legyen attól függően, hogy kicsi-e vagy nagy.

A számunkra legfontosabb isteni tulajdonságokat leginkább megközelítő, mindenki által elérhető természetes dolgok a legértékesebbek. Ilyen a belélegzett levegő, az általunk látott fény, a minket felmelegítő tűz (mint Evenus<ref>Evenus: görög költő, az i.e. V. századból; kevés töredék maradt tőle</ref> mondja) mindent bearanyoz. Így, a mesterséges dolgok közül is azokat kell leginkább megbecsülni egy államban, amelyek hasznosságuk miatt a legelterjedtebbek. Arisztotelész a közösség számára leginkább életfontosságú dolgok közé az élelmiszerek után a mesterségeket sorolta. Minden társadalomnak ezekből kell bőségesen ellátnia önmagát. Egyáltalán nem szabad másoktól kölcsönözni azt, ami szükséges, mert amilyen mértékben másokra van utalva, olyan mértékben gyenge. A vízért a lehető legtöbb helyen szondázni kell a földet és leásni az agyagig Platón szerint is, mert ez az egyetlen szükséglet, ami kényszeríthet, hogy másoktól szerezzük be, ha nekünk egy csepp sincs. Erről mindenki azt gondolja, hogy a sajátját használja, és nem másoktól kölcsönözi. Bármilyen munkát vállalnunk kell, hogy ellássuk magunkat minden szükségessel. És a királyok, a népek atyjai kötelesek népük számára gondoskodással és hozzáértéssel elérni azt a minőséget, amelyet Homérosz az isteneknek tulajdonít: hogy könnyen fenntarthassák magukat. Ami csak akkor lehetséges, ha minden hasznos és tisztességes művészet működik.

==== VASMŰVESSÉG ====

Minthogy számunkra a hasznosság a fő szempont, az összes mesterségek közül a vasművességgel kell kezdenünk, ami nélkül a többi nem működhet. Megérdemli, hogy az élen legyen, és a legmagasabb rangja, mert elsőszülött fia Pénie  <ref>Pénie/Pénia: a szegénység, és egyben az ügyes kényszervállalkozások görög istennője.</ref> istennőnek, aki

:Nem lustálkodik langy meleg ágyában 
:Mindig új dolgokat forgat az agyában.

Bizonyos természetfilozófusok mondják, hogy a világ kezdetben nem akart világ lenni, és a testecskék nem akartak keveredni és összekapcsolódni, hogy a természetnek közös formát adjanak; olyannyira, hogy mindent a tűzvész borított égészen addig, amíg a Föld növekedni nem kezdett a hozzá tapadó testekkel, majd nem kezdett meg belsejében és környezetében kialakítani egy szilárd és biztos központot önmaga és a környe(contracted; show full)bbiek neki köszönhetően működnek, ő a mozgató és a mozgás szerve; az eszköz, amely a kíváncsi kutatás által mozgatott képzelet révén megtalált a természetben mindent, aminek a tökéletesítése a mesterséges műveletektől függ. Így egy fém az emberi munka által az ember akarata szerint a legkülönbözőbb célok szolgálatára alakul át, és annyi hatalma van a legkeményebbek fölött is, hogy nagyon sok embert idő előtt sírba dönt, hogy ugyanakkor életben tartson sokakat. 

Eme meggondolásból, hihető lehet, hogy Amat,
<ref>Amat/Achmed: török szultán 1603-1617 között.</ref> a törökök császára (fiának körülmetélése alkalmából rendezett pompás ünnepségen) elrendelte, hogy a nagyszerű mesterségek sorában, amelyeket meg akart tisztelni, a kovácsmesterség megelőzte még a földművességet is. Azzal érvelt, hogy a kovács készíti a csoroszlyát, amivel a földet művelik, és a kardot is, amivel meg lehet védeni a birodalmakat. Ez a vélemény kétségtelenül nagyon kellemes volt Pirrhos az epiróták  <ref>Amat/Achmed török szultán 1603-1617 között.</ref> harcos királya számára, mivel ő minden olyan mesterséget megvetett, amely nem volt kapcsolatban a katonasággal. De a lakedomiaiak,<ref>Lakedomiaiak: A peloponnészeszi háború egyik résztvevője Athénnel szemben.</ref> és a korai rómaiak számára is, akik ugyanígy éreztek, és hálóval kutattak mindenkit, aki Minervát egyszerre tekintette mesternek és harcosnak.

:Tartsd melegen fejedet és lábad
:Ha nem teszed, úgy élsz, mint egy állat.

A Szentírás tanúskodik arról, hogy Kain a földműves korábban Tubál  <ref>Tubal: Kain fia, az első kovács.</ref> volt és kovács. De mai életfelfogásunk szerint ezt a török véleményt nem lehet megemészteni. De végül is ez a vélekedés megfelel a népek gyakorlatának, következésképpen az egyetemes ésszerűségnek.

Vegyük figyelembe, hogy akiknek látszólag a legkevésbé van rá szüksége, azok sem tudják nélkülözni. Maga kölcsönzi önmagának a fogóvasakat, a kalapácsokat és az üllőket; a fejszét a favágóknak, a szekercét az ácsoknak; a különböző eszközöket a segédmunkásoknak; a körzőt és a vonalzókat a matematikusoknak. Minden szakma felhasználja. Még a jogászok sem tudnának jól kialakított tollhegyek nélkül dolgozni. Ha ez a művészet megszűnne, megszűnne a földművelés is, amely olyan szükséges, mint a levegő, amit belélegzünk. Ennek a művészetnek a megszűnésével elvesztenénk a sok-sok manufaktúra által nyújtott járulékos kényelmet, amelyet a megszokás annyira szükségessé tesz, mint a létfenntartást.

Ez nem minden. Az ember az ember farkasává vált, és a gonoszság oly magasra hágott, minden tetszés szerint megtehető, és így mindenki kényszerül önmagát védeni minden támadás elől. Ez a művészet ellát az eszközökkel. Ezért egy jól irányított állam köteles ennek a vágyát felerősíteni, fenntartani, és megismertetni a lehetőségeket. Amennyire csak lehetséges, ezekben a saját embereire kell támaszkodni megszabadulva minden külső kényszertől. Más szóval, nem kell-e megteremteni önmagunknak, ami nélkül halálos ellenségeinkhez kellene fordulni? A legjobb eszköz arra, hogy elgyengítsenek egy népet, ha megfosztják a táplálék és az erő eszközeitől. Ilyen célból vitt el Nabukonodozor donozor<ref>Nabukodonozor/II. Nabú-kudurri-uszur: Babilon királya i.e. VI -VII. sz. fordulóján.</ref> Jeruzsálemből Babilonba minden a vas megmunkálására képes embert. Kérdezzék csak meg a barbárokat! Megtudják, hogy azok mennyire tisztelik a kohó művészetét, és minden másnál előbbre helyezik. Kérdezzék meg a kannibálokat, akik tisztán természeti gondolkodásúak: a természet után a második helyre teszik ezt a művészetet.
 
(contracted; show full)egésze abból a célból, hogy munkájukból ne csak tengődjenek, hanem valódi profitjuk is legyen, ami ennek az Államnak a dicsőségét, erejét és gazdagságát fogja eredményezni. Más szóval, nincs kétség afelől, hogy ha továbbra is nyereséghiányban szenvednek ezek az oly szükséges művészetek, amelyek már ma is nehezen működnek, és a továbbiakban sem tekintik gyümölcsözőnek, az egyetemes károkat okoz. Gyógyítsák mihamarabb! Ne hagyják kialudni a kohó tüzét! Könnyebb megőrizni, mint újraéleszteni, ha már kialudt.

⏎
⏎
Először is azt mutatom meg Felségeteknek, hogy minden vasipari termék, amelyek előállításával a királyságon belül és kívül, nem csupán egész városok, hanem egész tartományok is foglalkoznak, tömegesen előállítható ésszerűbb áron Felségetek uralma alatti területeken, mint külföldről behozva és megvásárolva, ami annyit jelent, hogy alattvalóik ezreit fosztják meg létfeltételüktől, akik számára ez az ipar örökség, és ez a munka minden jövedelmük alapja. Ez a helyzet az önök saját gazdagságát is csökkenti, amel(contracted; show full) és törvénytelen a másik. A hamisított termék büntetendőbb lesz a gyártó számára, mint a vásárló közönség számára. Mert most kit kapnak el közülük? Hisz mindent, ami kaszának látszik, kaszaként adnak el. A vasat acélként, mert szemmel nehéz megkülönböztetni őket. Ha van némi ellenőrzés, az is csak formális; olyan emberek végzik, akik nem is értenek hozzá. Egyébként nem is csak a nagy városokban árulják, hanem a kis városokban és a falvakban ünnepek és vásárok alkalmával is. Oly sok van belőlük, hogy százez
reketer számra szállítgatnakják  tartományról tartományra, és csak a jó Isten tudja, kit nem csapnak be. Ugyanezt mondhatom a sarlókról, és minden más áruról, amelyeket a szemfényvesztők csalétekként használnak, amire a tömeg ráharap szegénysége miatt, de sokszor azért is, mert jobbat nem talál.

(contracted; show full)gedelmeskedni az emberek a felettük lévőknek? Ki fogja dicsőségnek tekinteni a jövőben, hogy parancsolnak neki? Ha Felségetek nem emelnek ki bennünket ebből a konfúzióból és közönyből, mindennek vége; általános csődbe megy a tiszta és igaz erkölcs, mindenki a hiúságot fogja hajszolni. A fegyelem eltűnik a katonai egységekből, és maga a rend a hadseregből. Az egyszerűségnek meg kell hátrálnia a felszínes pompa előtt. A korlátlan szemtelenség nő a városokban, a zsarnokság meg a termőföldeken. A férfiak elnői
esednek a túl sok gyönyör miatt, a nők, pedig hogy magukhoz vonzzák őket, szüzességüket áldozzák fel, és a hűséges gondoskodást a háztartásról.

Már elragadtatom magam. Vissza kell térnem az eredeti szálhoz, és egy újabb fejezetbe kezdeni. Arról a művészetről van szó, '''amelynek modellje az emberi fej.''' Az a szükségszerűség hozta létre, hogy szükségünk van fejfedőre a hideg ellen. A gyakorlat hasznosan rámutat a két végletre, amit ebből a helyzetből adódik: egy sajátos szenvedély gyötri, egy sajátos érzés táplálja. Tanulságos a következő mondás:
 
:Tartsd melegen a fejed és a lábad,
:Tégy úgy, ahogy tenne minden állat.

(contracted; show full)

Lyonban a kalaposok elérték, hogy kötelező legyen a gyapjút megmosni és megtisztítani, mielőtt a vevők elé tennék eladásra. Mindebből ne vonja senki le azt a következtetést, hogy a külföldi gyapjúk jobbak a mieinknél, vagy azt, hogy nem tudnánk meglenni nélkülük. Mert először is a Berri-
  i<ref>Francia város Közép-Franciaországban.</ref> gyapjúk lágyabbak és jobbak, mint a spanyolokéi, mint arról tanúskodnak a Bourges  -i<ref>Francia város Közép-Franciaországban.</ref> Orléans-i, párizsi és lyoni kalaposok. Másodszorra pedig, ha maradna is saját gyapjunk, volna mit eladnunk.
⏎
⏎
Mint hogy az ing van legközelebb a bőrünkhöz, fontosabb a zekénél, ami minket arra késztet, hogy a vászon gyártásáról beszéljünk előbb, mint a posztóéról. Minden manufaktúrák közül, amelyek megélhetést nyújtanak sok-sok férfi, nő és gyermek számára ebben a királyságban, ez a legelterjedtebb és legáltalánosabb. Megvan az előnyünk, hogy Franciaországban ezt a mesterséget minden más országénál jobb minőségben és nagyobb bőségben művelik, és nincs olyan ország, amelyikben olyan finom és jó minőségű szövetet áll(contracted; show full)zessék ebben a királyságban. Ebből csak az a „jó” származott, hogy alattvalóik kárára leértékelődött a koffervászon, amelyet itt becsülettel és jól csináltak: mert a kézművesség és a manufaktúra vonatkozásában, a mi kézműveseink megmutatták, hogy a kezük sokkal dolgosabb és finomabb, mint mindenki másé, és igazuk volt, amikor szembeszegültek azokkal, akik a saját házukból rabolták el a dicsőségét, és a gyümölcsét egy ilyen szép és egyetemes kézművességnek.

Úgy tűnik, meg kell győznöm Felségeteket, hogy a 
'''holland fehér vásznak''' nem haladhatják meg minőségben és értékben a miénket. Mert, tételezzük fel, hogy a mi szövőszékeink olyanok, mint az övék, a szakértők szerint a tisztításunk is természetes, és jobb, mint amit ők kénytelenek használni, mivel a mi vizeink puhák, az övék kemények, vagyis félig sósak, ami miatt fehérít, de csípős, hosszú távon meg szétrágja a vásznat és feleannyi ideig használható. Ezért szeretnek Franciaországban szabadon élni és olyan helyeken letelepedni, családot alapítani, ahol ehhez a fehérítő tevékenys(contracted; show full)lni arra, hogy nincs jobb mód erre, mint hogy rendbe hozzuk a külkereskedelmünket főként Spanyolországgal, amely számunkra minden másnál fontosabb. Először is azért, mert a vitorlavászon nem szerezhető be másutt, másodszor mert ma a kereskedelem Indiával csak Normandia, Bretagne, és a királyság más vidékeinek fehér vagy nyers színű vásznával lehet, lévén hogy Hollandiába, Flandriába és Németországba ebből alig szállítunk. Ebből jól látszik, hogy ez a termék Franciaország egyik legfőbb bányája, felér Potosi
<ref>Potosi: Perui ezüstbányák</ref>  ezüstjével, és nélküle a spanyolok nem tudnák az ezüstöt Spanyolországba vinni. Ha nekik van hajójuk, nekünk van szárnyunk; és azután mások, akik jobbról, balról gyakran kárunkra húznak hasznot belőle, és arra használják, hogy lopni menjenek, repülve közelítik meg Keletet és Nyugatot, Delet és Északot néhány nap alatt. De eleget beszéltünk erről a pontról.   Menjünk tovább.
  
A tárgyak szükséglete munkát teremt, a használatuk pedig a bőséget. A mesterségbeli gondolkodás mindig nyitott szemmel figyel, és a munkálkodó kéz kijavítja a hibákat. Ha minekünk nem lenne annyi fehérneműre szükségünk, miért gyártanánk annyit? Ennyit az öltözködésről.

:Mindent megváltoztat az elfutó idő
:Az idő szült minket, az idő emészt el.
:Mindent a régi szüntelenül rombol 
:Új világot épít a régi romokból.
(contracted; show full)vászonból és a posztóból készültek. Aki el tudja képzelni, hány és hány ezer ember él ebben a királyságban, az nem fog csodálkozni azon, hogy milyen sok személynek kell dolgoznia, hogy ezt megtermelje. A posztóra mindenkinek szüksége van, nagynak, kicsinek, gazdagnak, szegénynek, bár egyiknek többre, a másiknak kevesebbre. A gyapjú minőségétől függően mindegyik nem hoz ugyanannyi hasznot, meg nem is egyformán van rájuk igény. De ha egyik fajta nem is tudja kielégíteni az igényeket, a másik helyettesítheti.
   Például Berri, Picardia, és Normandia mind a szövet, mind a munkások száma vonatkozásában ki tudja elégíteni Bretagne-t, és egy sor más vidéket is, ha szükséges lenne. Szükséges így Nagy Britanniához fordulni? Vagy nyomorúságunk miatt jön be az árujuk? Kénytelenek vagyunk áruhiány miatt megszabadítani őket a feleslegüktől? Vagy ha ellenőrzés hiányában hagyjuk megsemmisíteni iparunkat, és szétszéledni a munkaerőnket, milyen játékot játszunk, mikor hagyjuk exportálni a gyapjunkat és munkanélküliségre ítéljük a kézműveseinket? Vakok, vagy őrültek vagyunk? A külföldiek szemünk előtt és tudtunkkal árulják a hamis úton bejött rosszul kezelt áruikat nagyrészt a nyilvános áruházakban és vásárcsarnokokban, miközben a jó és törvényes francia arra van ítélve, hogy kis boltocskákba szoruljanak. Mindig kitalálnak valami újabb csalást, hogy rászedjenek bennünket, miközben a kezeink között hal el a minőségi termelés. Mert volt-e valaha posztónak olyan hírneve szépségben és minőségben, mint ami a mi királyi pecsétünkkel volt ellátva? Legalább a tizede azoknak, akik ebben dolgoztak, éltek, sőt kereskedelméből profitot tudtak szerezni, panaszkodnak és sírnak vagy munka nélkül maradnak, é már reményük sincs, hogy valaha is alkalmazzák őket, miközben a külföldi szabadsága lépésről lépésre nő, és mindent teljesen birtokba vesz.

A tanítványaink parancsolnak nekünk. Ki ne tudná, hogy ezt a termelést az angolok tőlünk tanulták? Aki ismeretlenként jönnek Hantonba  <ref>Hanton angol város.</ref> és más olyan helységekbe, ahol űzik ezt a foglalkozást, nem tudná, mi történt vele, hol van, mert szinte minden műhelyben francia beszédet hallana. Még most is sok francia van náluk, akik betanítják őket a szövőszék kezelésére. Korábban ebbe a királyságba hozták a gyapjújuk egy részét feldolgozásra, más részét meg Flandriába királyok és grófok között megkötött és meghosszabbított szerződésekkel. A valaha nagyon gazdag és a posztógyártás és kereskedés vonatkozásában nagyon jó nevű Bruges  <ref>Bruges/Brugge belgiumi textil központ a 12-15. században.</ref> városa volt a közvetítő, szinte az ország fővárosa. Aki fel tudná becsülni az ebből jövő hasznot, az általa alkalmazott férfiak, nők és gyerekek számát, gyorsan arra a következtetésre jutna, hogy mennyire mindenkinek szüksége van arra, hogy jól szabályozva, nagy gonddal kellene segíteni, megőrizni ahelyett, hogy megszüntessék vagy elcsalják. Mert hogyan tudjuk megtartani jó gazda mivoltunkat, ha egyszer megszűnünk saját bárányaink gyapjújában öltözködni, mert megengedjük a külföldieknek, hogy kezünkből kivéve másoktól kapjuk vissza rosszul szabva és hamisítva? Ha három rőf francia posztót vásárol, nem fog elveszíteni fél rőföt ez első esőben. Ki ne tudná, hogy az angolok megkínozzák, és megnyújtják, ami miatt nem is kapósak náluk.

Néhány éve egyetlen utazás alkalmával behoztak több, mint százezer arany écus  <ref>Écu: francia pénznemek Montchrestien felnőtt éveiben: écu = arany, livre = ezüst =sol = kevert, deniers = réz.  Általában 1 écu = 80-10-livre</ref> értékű árut ebbe a királyságba. A Rouen-i tartományi főbíró a posztóellenőrök kérésére megparancsolta, hogy kobozzák el, mert rossz minőségű, és nem az uralkodók szerződésének megfelelően voltak elkészítve. Jogosan, mondták nyilvánosan Londonban, amikor ennek híre ment. A mi jó szándékú királyunk felmentette őket, amit hasonló esetben mi soha nem kaptunk volna meg tőlük, mert ők olyan szigorúak, hogy a legjobb Franciaországban gyártott posztót is elkobozzák és elégetik.

(contracted; show full)újtó eszközt. Ha már munkára vannak rendeltetve, arra is kell alkalmazni őket. A nép folyamodványa uralkodójához hasznos, helyes, és legitim, amikor azt kéri tőle, hogy száműzze a tétlenséget, mint az erkölcstelenség és mindenféle bűn szülőanyját és felajánlja Felségetek államának a lojális szolgálatát, kegyességüktől várja egy ésszerű rend megteremtését, ami lehetővé tenné, hogy élvezzék természetes privilégiumaikat, amelyekkel világra jöttek, és amelyeket mindenki mással szemben érvényesíteni tudnak.

A 
'''gyapjúszövet után jön a selyemszövet''', vagy jobban mondva, a selyemszövet meg is előzi árban, nehéz elérhetőségben, luxusunk miatt használatban is. Hogy az igazságot bevalljuk, ez a férfiak számára nagyon fontos dísz, és magas társadalmi rangról árulkodik. Még Salamon királynak is voltak ezzel kapcsolatban ajánlásai. Hirdeti egy nép szellemét és gazdagságát, de főleg akkor, ha saját maga, saját iparával állítja elő, nem pénzért veszi meg mások kezéből, mert: ha látja az árát, elveszti a vágyát. Nézőpontunkból az ellenkezőjének kell igaznak len(contracted; show full)lattvalói továbbra is ékesen öltözködhessenek, de olcsóbban, mint korábban. Ez sikerült is megelégedésére, népének javára és tekintélyének emelésére, olyannyira, hogy akikre ebben az ügyben Őfelsége támaszkodott, kívánsága szerint minden támogatást megkapott. Ebből az a jó származott, hogy sokakat hozzászoktatott a selyemből származó profithoz, ami gyümölcsözik ma Provence-ban, Languedocban, Dauphinéban, Touraine-ben, Lyonaise-ben, Beaujolaisban és Franciaország sok más helyén ötszázezernél is több livre-t
<ref>Livre: ezüstérme = 20 sous</ref>  produkálva. Evidens bizonyítéka ez annak, hogy ebből a világ legkönnyebb módja ellátni önmagunkat külföldiektől történő vásárlás nélkül. De ki ne tudná, hogy ez a gyártás Lyonban és Toursban már régóta jelen van? Számára ezeknek a városoknak a klímája oly kellemes és finom, az ott lakók ügyesek és érzékenyek a selyem megmunkálásában, és a környék gazdag a hernyók táplálékában, mert az eperfa termesztésére nagyon alkalmas, és ez sokféle előnnyel jár. Tény, hogy a királyi kéz aranyesővel öntözte a faiskolákból születő selyemerdőket. Sok meggondolás szükséges, hogy valahol ipart létesítsenek. 
⏎
⏎
Több feltételnek kell érvényesülni. Gyakran egy jól induló vállalkozásnak egyetlen feltétel hiánya miatt rossz vége lesz. Nem feltétlenül a vállalkozás kezdeményezését kell hibáztatni, hanem a vezetést. Egy jó földművelő mielőtt vetne a földbe, megvizsgálja a minőségét, hogy lássa, miből milyen termést hozhat; mert bármiben nem terem bármi. Akik például almafákat akarnak telepíteni, megítélik a talajt attól függően, milyen alanynak való vad nő benne, és egyáltalán milyen növények: mert általában az almafák (contracted; show full)már az is fél siker; legalább is régen túljutottunk az alapelveken; csak folytatni kell a munkát, és a szükségnek megfelelően erősíteni azokon a helyeken, elkezdődött. Hamarosan eljut arra a pontra, amelyet el szeretnénk érni. Ez az egyik legnagyobb horderejű intézkedés, amelyet hozhatnak ennek az államnak a javára és hasznára, mert ezzel több milliót takaríthatnának meg évente, ami most kivisznek az országból. Így nagyon sok arany és ezüst, ami ma kifolyik alattvalóid kezéből vissza fog térni, mint Hieron
  <ref>II. Hieron Siracusa királya (i.e.270-216), Archimédész rokona.</ref> szökőkútjába a víz. Nagy művészet ez a jó politikusnál, aki mindig, mindenben és mindenhol népe javát és gazdagodását keresi.

Amit a velúr, a szatén, és a tafotáról mondok, magától értetődően érvényes a selyemharisnyára is. E felesleges különcködés miatt a külföldiekhez kell fordulnunk az állam kárára. Pedig, amit Franciaországban állítanak elő, annak ki kell elégíteni a franciákat, mint ahogy az angol terméknek az angolokat. Felségetek egy ilyen rendelettel sok pénzt takarítanának meg alattvalóiknak és az országnak. Azt mondják, hogy ezért az áruért minden évben egy millió écu megy ki a királyságukból. Nem meglepő ez a mértéktelen összeg azok számára, akik látják, mennyi lábat díszít ez az áru, amiből gyakran nagyon sok kell. Jó atyáink idejében ez nem fordulhatott volna elő, amikor a királyok és a főurak is ritkán használták. Ma, hogy az idők és a világ megváltozott; nem a használatát bírálom, akkor, ha a haszna marad az országban, mert másként túl drága. Egyébként, hogy Franciaország el tudná magát látni, Rouen városának a példája bizonyítja, ahol kiválóan gyorsan állítanak elő ilyen terméket.
Ahogy a vitorlavászonról és a gyapjú meg selyemszövetről beszéltem, ugyanolyan meggondolásból és hasonló előnyök céljából állítom, hogy a '''barchet    '''<ref>Brachet: teveszőrből készült durva szövet.</ref>  '''és a kecskeszőrből készült szövetet''' is ebben a királyságban kellene készíteni, ahol ma is éppen olyan jó vagy jobb minőségben állinak elő belőle, mint másutt. Miért csináltatjuk meg másokkal a szükséges dolgokat egy olyan gazdag országban, mint a miénk, amikor megtehetjük mi magunk? Beszélnek angol barchetről, meg Lille-i kecskeszövetről, de ezeket ránk kényszerítik, mert külföldi; pedig ezeket előállítják Franciaországban is, és nem is rosszabbak. Ugyanez a helyzet a flamand csipkével is, pedig ezek nem is flamandok, mert a mi asszonyaikkal(contracted; show full)elégedésére művelt. Röviden: ne adjuk fel ezt a nagy, robusztus és legyőzhetetlen állami érdekeltséget, amely elvesztette legfőbb funkcióit hanyag és lusta tompultság miatt. Ez azt jelenti, hogy nélküle kétségbevonhatatlanul előre látható, hogy az önök alattvalói a külföldiek bérmunkásaivá lesznek; ők, és csak ők parancsolnak nekik; a mi iparunk kiszolgáltatottá, rabszolgává lesz, és nem lévén szükségük rá, ott hagyják.

Úgy gondolom, hogy summásan megértettem mindent, ami a ruhára vonatkozik, kivéve, ami 
'''a fazont''' illeti, amely atyáink idejében teljes egészében az ország szabóinak a kezében volt; a mi kezünkben voltak az ollók, amelyek úgy vágtak és szabtak, ahogy nekünk tetszett. De most a skótok és a flamandok irányítják a divatunkat. Szabnak, és varrnak legjobb városaikban hálátlanul szoptató dajkájuk, Franciaország érdekeivel szemben úgy, hogy sértve éreznék magukat, amikor a legnagyobb szükségben kenyérkeresetet kellene adniuk dajkájuk természetes és legitim gyermekeinek. Csak saját nációjuk tagjait hajlandók alkalmazni. És amilyen bunkók vagyunk, a saját országunkban tőlük kapott leckét sem tudjuk megérteni. Még azoktól sem tanulunk, akik náluk szereztek tapasztalatot. Ha ügyesek lennénk, fontos következtetéseket vonhatnánk le ezekből az elvekből. Megtanulhatnánk élni, és élni segíteni a mieinket: ”Semmi sem sok a tieidért”; ez legyen az alapelvünk.

Majdnem elfelejtettem beszélni a '''bőrcserző művészetről''', pedig ez legalább annyira szükséges, mint közönséges, és nagy hasznot hoz, amíg francia kezekben marad, ha az ezt gyakorlók megtartanák saját szabad tulajdonukként főként a nagy városokban a külföldi bőrök szigorú ellenőrzésével. Az egyik leggazdagabb szakma ez a királyságban, és nagyon sok embert foglalkoztat, akiknek ez a gazdagság köszönhető. Az utóbbi években sokat romlott a minősége és a haszna is, mivel a minőségvesztés ragadós, és már nagyon időszerű lenne megreformálni a termelést, és a különböző (contracted; show full)még a mai nap is, bár a flamandok nagyon ügyesek, hajószámra hozzák be a cipőiket, még csak be sem telepedve, hogy itt állítsák elő az újakat. Emiatt terjedt el a hír, hogy Franciaország kénytelen tengeren túlról behívni cipészeket. Mindent összevéve, megállapíthatjuk, hogy még a legkisebb dolgokban sincs szükségünk szövetségeseink segítségére. Jó jele ez annak, hogy nagyon szeretik azt, ami a miénk, és ezért szeretnek bennünket annyira kisegíteni.

Miután szóltam az öltözködésről, kell néhány szót szólni 
'''az építészetről''' is. A kegyetlen időjárás, amely hol hideg, hol meleg, kényszerít bennünket, hogy fedjük magunkat. Az önmagába és változtathatatlanságába szerelmes természet kényszerít bennünket, hogy építsünk. Látjuk, hogy a föld legvadabb állatainak is megtanítja, hogy húzódjanak búvóhelyek mélyére, az ég madarainak, hogy fészket rakjanak. Úgy gondolom, hogy az emberek mindig készítettek valamiféle házat maguknak, De az egyszerűséghez hozzáadódott a kényelemségzeretet, majd pedig a fényűzés. A gondoskodás, amit őseink az építményekkel kapcsolatban ránk hagytak örökségként akár magán, akár közösségi vonatkozásban szinte generációról generációra jött, és ami arra kényszerít bennünket, hogy felújítsuk a régit, vagy építsünk újat. A nagy és bölcs rómaiak annyira érdekeltek voltak ebben, hogy törvényeket hoztak, és meg is tartották a hely, a szilárdság, a forma és az emeletek számával kapcsolatos követelményeket. Túl ezen, évente választottak egy hivatalnokot, aki ellenőrizt(contracted; show full)gy az országok nem lennének képesek szebb és tartósabb díszekhez jutni, mint a szép lakóépületekkel. Túl azon, hogy ezek az épületek örömet okoznak azoknak, akiknek épülnek, sok szegény embert foglalkoztatnak és enyhítik a nép sorsát. Ez volt az egyik fő értelme (írások szerint), hogy felépítették a piramisokat Egyiptomban csupán abból a célból, hogy gazdagságukat megmutassák az utókornak, amelyeket azonban hasznot nem hozó nagy pompának tekinthetünk.
 
Nagy Sándor életrajában olvashatjuk, hogy Stasicrates
  mérnök (aki nagy újításairól volt híres) egyszer azt mondta neki viccesen: ”Lüszipposz  brozban, Apellész  vitorlavászonban, Pürgotellész  márványban nem lennének jók (felsége) nagyságának érzékeltetésére, de kedvére készítene a thrákiai Athosz hegyéből  a világ legnemesebb és legtartósabb szobrát. A szobor a bal<ref>Dinocrates (Strasicrates) rodoszi demokrata</ref> mérnök (aki nagy újításairól volt híres) egyszer azt mondta neki viccesen: ”Lüszipposz<ref>Lüszipposz Nagy Sándor kedvenc szobrásza, i.e. 4. sz.</ref> bronzban, Apellész<ref>Apellész görög festő, i.e. 4. sz.</ref> vitorlavászonban, Pürgotellész<ref>Pirgotelész görög dombormű készítő művész. i.e. 4. sz.</ref> márványban nem lennének jók (felsége) nagyságának érzékeltetésére, de kedvére készítene a thrákiai Athosz hegyéből<ref>Athosz hegye: az istenek tartózkodási helye a görög mitológiában.</ref> a világ legnemesebb és legtartósabb szobrát. A szobor a bal kezében tartana egy tízezer lakosú várost, a jobbkezéből pedig egy hatalmas folyó folyna a tengerbe.” De amikor Sándor megkérdezte tőle, hogy miből élne ez a tízezer ember, és hogy ő képtelen lenne ellátni őket (hisz ez a fő gond), már nem is akart hallani többet a tervről, bármilyen nagy is volt, és mindenféle dologban nagynak mutatkozott. Amikor azután Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, fel kívánta építtetni Alexandriát és betelepíteni görögökkel, bőtermő medencét választott, amely képes volt eltartani (contracted; show full)dozásuk révén megszerezzék a halhatatlan és összehasonlíthatatlan tisztelet? Keresztény Felségetek, bátorság! Fejezzék be napjainkban ezt a kiváló művet uralkodásuk emlékeként! Nagy alkalom ez az önök számára, hogy neki fogjanak; ez az önök munkaterülete, és következésképpen minden gyümölcse. Ebben a hatalmas, szép és népes királyságban érvényesíteni tudják akaratukat, hogy hatalmat képviseljenek. Képesek lesznek gondolataikat tettekre változtatni.


Motchrestien-Németh

== Jegyzetek ==
<references/>